LMP kategória bejegyzései

6467/19 A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény módosításáról

Irományszöveg

Tóth Csaba (MSZP) Tóbiás József (MSZP) Boldog István (Fidesz) Ertsey Katalin (LMP) Hanó Miklós (Fidesz) Hadházy Sándor (Fidesz)


Forrás »

6589/10 A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény és egyes energetikai tárgyú törvények módosításáról

Irományszöveg

Dr. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) Kepli Lajos (Jobbik) Egyed Zsolt (Jobbik) Jámbor Nándor (Jobbik) Bencsik János (Fidesz) Kovács Tibor (MSZP) Dr. Nagy Andor (KDNP) Jávor Benedek (LMP)


Forrás »

6589/9 A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény és egyes energetikai tárgyú törvények módosításáról

Irományszöveg

Dr. Aradszki András (KDNP) Bencsik János (Fidesz) Kovács Tibor (MSZP) Dr. Nagy Andor (KDNP) Jávor Benedek (LMP)


Forrás »

6588/7 A települési önkormányzatok fekvőbeteg-szakellátó intézményeinek átvételéről és az átvételhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról

Irományszöveg

Szilágyi László (LMP) Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) Dr. Gyenes Géza (Jobbik) Nagy Csaba (Fidesz) Varga Zoltán (MSZP)


Forrás »

6467/15 A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény módosításáról

Irományszöveg

Simon Gábor (MSZP) Tóth Csaba (MSZP) Tóbiás József (MSZP) Boldog István (Fidesz) Ertsey Katalin (LMP) Hanó Miklós (Fidesz)


Forrás »

Dr. Schiffer András (LMP) felszólalás

Dr. Schiffer András (LMP)

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szabó Rebeka képviselőtársam az elmúlt héten ismertette magával a törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontunkat, azt is, amit a törvényjavaslat szakmai erényének tartunk, és azt is, amit általában véve kifogásolunk. Amiről most beszélni szeretnék, és amiért szót kértem egy olyan vitában, aminek Pócs vagy Endréssik képviselőtársammal ellentétben nem vagyok annyira szakavatott ismerője – mármint a földmérési-térképészeti tevékenységnek -, annak két oka van. Egyrészt az, amit nem változtat meg, az adatbázisok, az adatok felhasználása tekintetében érintetlenül hagy ez a törvényjavaslat, a másik pedig az, ami sajnálatos módon Font képviselőtársunk, bizottsági elnök úr azóta beérkezett módosító javaslatában szerepel.

Kezdeném az utóbbival. A ’92-es adatvédelmi törvény, illetve a 2011-es információszabadság-törvény egyaránt lehetőséget biztosít arra, hogy közérdekű adatok megismerését törvény az adatfajták meghatározásával az adatvédelmi törvényben leírt okokból korlátozhatja.

(14.50)

Sajnálatos módon a parlamenti gyakorlat az elmúlt években nem igazán tartotta magát ehhez az adatvédelmi törvényben szereplő előíráshoz, és több olyan törvény született, amely az adatfajták meghatározása nélkül az elmúlt sok-sok évben korlátozta a közérdekű adatokhoz való megismerés jogát.

Ami viszont Font képviselő úr módosító javaslatában szerepel, az túlmegy minden határon, a szó átvitt és hétköznapi értelmében egyaránt. Font Sándor nem egyebet javasol, mint hogy a közérdekű adatokhoz, tehát a közérdekű információkhoz való hozzáférés jogát az adatfajták meghatározásával a törvény az adat közérthető formában történő megismeréséhez szükséges szakértelem igénybevételére tekintettel korlátozhatja. Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy minden tiszteletem Font képviselő úré, de amennyiben ezt így önök elfogadják, hogy önök bizony a magyar embereket hülyének nézik. Hiszen tévedés ne essék, itt már régen nem a földmérési és térképészeti törvény módosításáról beszélünk, ez a javaslat a 2011-es információszabadság-törvénybe nyúl bele, amelynek egyébként a módosításáról a vita éppen most zárult le. Ez azt jelenti, hogy nemcsak földmérési, térképészeti témában, hanem bármiben, például, amire az elmúlt években sok-sok példa volt, amikor az előző kormány mutyijait próbálták jogvédő szervezetek, zöldmozgalmak vizsgálni, hogy mondjuk, az MVM-től vagy Pakstól kérünk információkat, és majd lesz egy törvény, mert majd egy oligarcha kipasszírozza a parlamentből, amelyik azt mondja, hogy a Paksi Atomerőműtől információt csak akkor igényelhetek, ha felmutatom azt, hogy egy nukleáris mérnök nekem dolgozik, és folytathatom tovább a sort. Ez azt jelenti, hogy bármikor lehet olyan szektorális törvényeket alkotni, amelyek megakadályozzák, hogy a magyar emberek követni tudják azt, hogy különböző oligarchák hol kívánják elfolyatni a közpénzeket. Ugye, arra hivatkozik az indokolás, hogy akinek nincsen kellő tudása – nem pontosan idézem az indokolást, elnézést -, az nem tud mit kezdeni az információval.

Ha egy olyan országban élünk, ahol a politikai közösségnek egyenrangú, morális személyként vagyunk a tagjai, akkor senki, semmilyen hatalom birtokában nem formálhat jogot arra, hogy előre megítélje azt, hogy embertársa, polgártársa minek a megértésére alkalmas. Senki nem formálhat jogot arra, hogy egy bizonyos politikai vitában eleve elvitassa a jogot polgártársától, hogy abban érdemben részt tud venni, meg tudja oldani azt, mert eléggé felnőtt ember, hogy egy adott információval mit tud kezdeni. Sőt, pont fordítva van. Ahhoz, hogy valóban egyenjogú felnőtt személyként vehessünk részt politikai vitákban, éppen arra van szükségünk, hogy információk birtokában legyünk, és ki-ki önálló felnőtt személyként eldönti azt, hogy az információk feldolgozásához szükséges ismeretekre hogyan tesz szert.

Pontosan az a probléma Magyarországon és nagyon sok mai demokráciában, hogy a rengeteg információ, amit ránk zúdít a fogyasztói társadalom, egyáltalán a globalizáció természete egész egyszerűen egy olyan információs deficitet eredményez az egyes ember, illetve a gazdasági, politikai hatalmak között, ami megsemmisíti a polgárok egyenjogúságát. Éppen arról van szó, hogy ahhoz, hogy valamennyi magyar polgár érdemben felkészülten vehessen részt akár az adott település, az adott falu alakítását érintő helyi konfliktusokban, akár nagy nemzetgazdasági kérdésekről folyó vitában, ahhoz információra van szüksége. Egy olyan országban, ahol a törvényhozás olyan politikát folytat, hogy sunyi módon, egyébként szakmailag többé-kevésbé korrekt törvényjavaslatokhoz becsempészve hetente korlátozza az emberek hozzáférését az alapvető információkhoz, ott gyakorlatilag elvitatja a hatalom a jogot az emberektől, hogy felnőtt emberként egyenjogúan képesek a közügyeket megvitatni. Az ilyen jellegű javaslatok annyit jelentenek, hogy önök hülyének nézik a magyar embereket. Éppen ezért én az LMP képviseletében a leghatározottabban tiltakozom minden olyan javaslat ellen, amelyik semmi mást nem mond, mint azt, hogy a hatalmi arrogancia semmibe veszi a magyar emberek józan ítélőképességét.

És ehhez, a Font-javaslat 3. pontjához tulajdonképpen kapcsolódik az, amit Font Sándor a 2. pontban javasol, illetve amit érintetlenül hagy ez a törvényjavaslat. Arról van szó, hogy már 1996 óta, tehát a ’96-os törvényalkotástól kezdve egy adatmonopólium a térképészeti, földmérési adatok tekintetében fennáll. Tulajdonképpen ami a változás lényegét jelenti, az egyetlen apróság, éspedig az, hogy innentől kezdve – olvasom a törvény szövegét – az állami alapadatok előállításakor készült mérési és számítási adatokba, és itt van a változás: az objektumok helyzetét leíró adatokba csak a földmérő tekinthet be a különböző folyamatban lévő eljárásokban eljáró hatóságokon, bíróságokon kívül.

Miről van itt szó? A Font-féle javaslat indokolása nem sokat kertel. Világosan elmondja, hogy azért kell korlátozni például az objektumok helyzetét leíró adatokhoz való hozzáférést, mert ha így szabadon mindenki hozzáférhet ezekhez az információkhoz, az a birtokhatárviták elszaporodását jelenti. Ez egy világos, egyenes beszéd. Arról van szó, hogy tudja a jogalkotó, hogy amennyiben megtörjük az ilyen adatmonopóliumot, amelyet legalább 1996 óta, a ’96-os törvény óta fenntart az állam, egyrészt nem lehet persze zsíros megrendeléseket kiadni, mert addig, ameddig ez a központosított rendszer van, az van, hogy egyedül az állam adhat ki például szoftverfejlesztésekre megbízásokat. Ha megtörjük az adatmonopóliumot, akkor nagyon könnyű olyan számítógépes alkalmazásokat készíteni, ami például egy Google Mapsen megjelöli, hogy hol vannak a telekhatárok. Ha szabad az információkhoz való hozzáférés, és nincsen egy ilyen adatmonopólium, akkor lehet, hogy rájönnek a magyar gazdák arra, hogy hibásak az állami térképek. Nagyon sok esetben az állami térképek XIX. századi adatokon alapulnak, és valóban, nyilván a javaslattevő bizottsági elnök úr attól tart, hogy elszaporodnak a birtokhatárviták. És? És? Becsüljük már annyira a magyar gazdákat, hogy világosan megismerhetik azt, hogy valójában az egyes telkek, birtokok helyzete hogyan néz ki!

Az a gyanúnk, hogy amennyiben továbbra is ködös az, hogy pontosan hogyan néznek ki a birtokhatárok Magyarországon, ez megint csak az oligarchák, zöldbárók érdekeit szolgálja. Egy zavaros helyzetben könnyű halászni, éppen ezért mi eleve bíráljuk azt, hogy már maga az 1996. évi LXXVI. törvény eredeti szövege is fenntartott egy állami adatmonopóliumot ezen a téren, és különös tekintettel aggályosnak tartjuk azt, hogy a Font-módosító 2. pontja az objektumok helyzetét leíró információkat is, a leíró adatokat is egy ilyen korlátozott nyilvánosságba utalja. Miért gondoljuk azt, hogy nem tartozik azokra az emberekre az információ, akik mondjuk, földet akarnak vásárolni, aki mondjuk, értékesíteni kívánja a saját földjüket? Milyen állami érdek sérül, túl azon, hogy amennyiben decentralizáljuk ezeket az adatmonopóliumokat, akkor kevésbé lehet ilyen megrendeléseket kiadni, vagy elszaporodnak a birtokhatárviták? Milyen állami érdek sérül akkor, hogyha például az objektumok helyzetét leíró adatokba szabadon betekinthet minden gazdaember?

Összegezve, tisztelt képviselőtársaim: túl azon, hogy ezt az információs monopóliumot ez a törvényjavaslat nem elég bátor megtörni, a beérkezett Font-féle törvénymódosító javaslat egész egyszerűen botrány, és túlmutat a földmérési és térképészeti törvény hatályán. Hiába mosolyog Németh államtitkár úr, az van, hogy a módosító javaslat az információszabadság-törvénybe nyúl bele, egyébként házszabályellenesen. Ez nem különösebben kirívó, hiszen önök tegnap a kiemelt beruházási törvényben módosították például a közbeszerzési törvényt házszabályellenesen, úgy, hogy a jövőben bármikor, amikor van egy zsíros közbeszerzés, amelyikbe nem szeretnék, ha illetéktelen tekintetek belelátnának, azt kell mondania valamilyen kormányzati személynek, hogy nemzetbiztonsági érdeket sért, és abban a pillanatban el lehet vonni a nyilvánosság elől.

(15.00)

Ezt tegnap szavaztuk meg. Önök azt szeretnék, hogy a jövő héten szavazzuk meg azt, hogy törvény mondja ki, hogy a parlament hülyének nézi a magyar embereket. Egy ilyen módosító javaslatról fogunk szavazni jövő héten. Azt szeretnék, hogy egy látszólag unalmas, szakmai jellegű törvényjavaslatba belecsempészve az információs szabadságot úgy korlátozzuk általános jelleggel, messze túlhaladva a földmérés és térképészet területén, hogy bármilyen témában egy szaktörvény előírhatja azt, hogy csak az az állampolgár juthat hozzá közérdekű információhoz, aki igazolja a megfelelő szakértelem igénybevételét.

Államtitkár Úr! Ez botrány. Ez azt jelenti, hogy önök megint különbséget fognak tenni emberek között, például abban a tekintetben, hogy kinek van pénze megfelelő szakértemet igénybe venni, és kinek nincs. Akinek nincs pénze megfelelő szakértelmet igénybe venni, hogy frakcióvezetőjüket idézzem, az annyit is ér. Ezt jelenti ez a Font-féle javaslat, és rendkívül méltánytalan az, hogy egy egyébként többé-kevésbé korrekt törvényjavaslatba csempészve próbálnak egy újabb olyan törvénymódosítást végrehajtani, ami senki más érdekeit nem szolgálja, sem a gazdák érdekeit nem szolgálja, sem általában a magyar állampolgárok érdekeit nem szolgálja, kizárólag az oligarchák és a zavarosban halászó különböző megfejtők érdekeit szolgálja.

Azt kérem államtitkár úrtól, hogy a kormány fejezze ki azt a szándékát, bár illúzióm nincsen, hogy ilyen jellegű módosításokat nem támogat, és adjanak magyarázatot arra, hogy mért nem lehet ezeket az adatmonopóliumokat végre 15 év után megtörni.

Köszönöm szépen.

Videó »

Forrás »

Dr. Schiffer András (LMP) kétperces felszólalás

Dr. Schiffer András (LMP)

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Csak Gaudi képviselőtársamnak szeretnék reagálni. Az a helyzet, hogy azok a kritikák, amelyek megfogalmazódtak akár a bírói törvénnyel, akár az információsszabadság-törvénnyel kapcsolatban, ha én jól emlékszem, nagymértékben egybeesnek azzal, amilyen kritikákat a Jobbik maga megfogalmazott ősszel. Én magam is elmondtam a vezérszónokiban, hogy ezeket a módosításokat nem azért kell megtenni, mert kívülről diktálják, hanem azért kell megtenni, de azért meg kell tenni, mert a magyar emberek érdekeit ez szolgálja.

A helyzet az, hogy a Velencei Bizottság nem diktátumot fogalmazott meg. A Velencei Bizottságot a magyar kormány kérte fel véleményezésre. Ráadásul nem igazán felel meg a valóságnak, hogy olyan típusú rendszerhibák, amik a magyar igazságszolgáltatási rendszerrel vannak, másutt Európában is megtalálhatóak, mert olyan rendszer nincs Európában, ahol ilyen szinten egyetlen személynek ilyen kiegyensúlyozatlan túlhatalma lenne.

Lehet arról komoly elméleti vitákat folytatni, hogy adatvédelmi ombudsman vagy pedig egy erős hivatal legyen, de az a helyzet, hogy jelenleg az egész jogvédelmi szintet leépítette a kormányzat az elmúlt fél évben. Szerintem erről kell beszélni, és nem pedig hangzatos módon hangulatot kelteni itt a különböző európai intézményekkel szemben.

Zárójelben megjegyzem, hogy az igazságszolgáltatás vagy akár az információk szabad áralmása dolgában azért Magyarországnak arra is figyelemmel kell lenni, hogy a saját igazságszolgáltatási szervezetrendszere vagy az információszabadság magyarországi állapota mindaddig bizony érint más államokat is, amíg Magyarország szoros gazdasági kapcsolatban van más országokkal. Lehet, hogy a Jobbik egy ilyen autarkiát választana, teljesen önellátó gazdaságot; én azt gondolom, hogy az akkor egy másik történet, akkor arról kell beszélni. Jelenleg Magyarország egy nyitott gazdaság, szoros kapcsolatban van más országokkal, innentől kezdve (Az elnök csenget.) teljesen okszerű, hogy (Az elnök csenget.) adott esetben az igazságszolgáltatás vagy az információszabadság rendszerével kapcsolatban bizony megfogalmazódnak kritikák.

Köszönöm szépen.

Videó »

Forrás »

Dr. Schiffer András (LMP) kétperces felszólalás

Dr. Schiffer András (LMP)

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök úrnak teljesen igaza van, mert ellentétben azzal a tegnapi szégyenteljes komédiával, amit itt a kormányoldal rendezett, tudniillik úgy alkotják meg az egyik legfőbb közjogi szervről a sarkalatos törvényt, az országgyűlési törvényt – önök akartak itt alkotmányozni, nem mi -, hogy az országgyűlési törvény vitájában gyakorlatilag díszletnek idedobtak két képviselőt, akik érdemben nem szóltak hozzá; néha kicsit szunyókáltak, és az ellenzéki képviselők egymásnak mondták el az érveiket. Ehhez képest tényleg, Mátrai Márta részvétele ebben a vitában üdítő jelenség, amit köszönünk szépen.

De ha már nyilvánosságról van szó, szeretném még egyszer hangsúlyozni azt, amit Dorosz Dávid képviselőtársam elmondott, és amire a módosító javaslatunk is vonatkozik, egyrészt a bírói pályázatok nyilvánossága. Az LMP-nek az az álláspontja, hogy általában véve is a nyilvánosság, az átláthatóság az, ami a legnagyobb védelmet jelent az embereknek az oligarchák nyomásával szemben, a korrupcióval szemben, illetve a különböző hivatali visszaélésekkel szemben. A bíróságok esetében a bírák kiválasztásánál is az egyik legfontosabb garanciális tényező, ha a bírói pályázatok, nyilván itt most a pályázat tartalmát nem érintő személyes adatoktól elvonatkoztatva, nyilvánosak, megismerhetőek.

Megint csak egy olyan jelenségről van szó, hogy ha a bírói pályázatok átláthatóak, megismerhetőek, akkor radikálisan csökken az a félelem, az az előítélet, hogy a bírák mindenféle egyéb, oda nem illő, adott esetben politikai megfontolás alapján kerülnek kinevezésre. És ugyanígy fontos az is, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke ne csak jókedvéből vagy megszokásból tegye közzé a határozatait, hanem, nyilván nem értve ide a munkáltató jogkörben meghozott döntéseit, az Országos Bírósági Hivatal elnökének határozatai legyenek törvénynél fogva nyilvánosak. Én erre előterjesztettem egyébként már egy kapcsolódó módosító javaslatot is.

Köszönöm szépen.

(13.40)

Videó »

Forrás »

Dr. Dorosz Dávid (LMP) kétperces felszólalás

Dr. Dorosz Dávid (LMP)

DR. DOROSZ DÁVID (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az LMP a múlt évben is benyújtott egy törvényjavaslatot az igazságügy átláthatóságának és az igazságügyi nyilvánossággal kapcsolatban. Ott is erőteljesen kezdeményeztük azt, hogy az akkori OIT határozatai, döntései, jegyzőkönyvei nagyobb nyilvánosságot kapjanak és még jobban megismerhetők legyenek az állampolgárok és az érdeklődő közvélemény számára. Ezt azóta is egy nagyon fontos értéknek és egy nagyon fontos iránynak tartjuk, éppen ezért ebben a törvényjavaslatban is javaslatot teszünk arra, hogy az OBH elnökének kevés kivételtől eltekintve az összes határozata és döntése nyilvánosságot kapjon és azt köteles legyen meghatározott időn belül nyilvánosságra hozni, hogy a munkája így a közvélemény számára ellenőrizhető, átlátható legyen. Azt gondoljuk, hogy a nyilvánosság és az átláthatóság minden egyes hatalmi ágnál kifejezetten fontos, és ez teremti meg azokat az ellensúlyokat, amelyekkel ellenőrizni lehet ezeket a hatalmi ágakat és el lehet érni azt, hogy ezek ne elszabadult hajóágyúként dolgozzanak, illetve a társadalomtól és a közvéleménytől teljesen elszakadva, attól teljesen függetlenítve működjenek.

(13.30)

Ez alól az elv alól nem lehetnek kivételek a bíróságok, és kifejezetten nem lehet kivétel a bíróságok munkáját lényegében egy személyben kormányzó OBH elnöke sem.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Videó »

Forrás »

Dr. Schiffer András (LMP) felszólalás

Dr. Schiffer András (LMP)

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést az előbbi túllépésért, én folytatnám azzal a felfogásbeli különbséggel, amely a Fidesz és az LMP között húzódik itt a törvényes bíróhoz való jogot illetően. Mátrai képviselő asszony, az nem ellenérv, hogy ez a törvényjavaslat bíróságok és bíróságok között terelget ügyeket és nem pedig konkrét személyt a konkrét eljáró bírótól von el. Egyrészt adott esetben amikor folyamatban levő ügyekről van szó, mint ahogy legutóbb is folyamatban lévő ügyekről volt szó, akkor bizony az történt, tehát nem a vádemelésnél vagy a keresetindításnál, a perbe bocsátkozás előtt helyeztek át ügyeket, hogy konkrét bírótól vontak el, vont el Handó Tünde vagy Polt Péter személyeket. A helyzet az, hogy a törvényes bíróhoz való jog nem pusztán annyit jelent, hogy nekem egy konkrét személyhez van jogom egy adott ügyben. Ez egy félreértés. Ha így fogjuk fel, akkor valóban ez nem lenne a törvényes bíróhoz való jog sérelme.

A törvényes bíróhoz való jog azt jelenti, hogy ha és amennyiben jogállamról beszélünk, hogy ha indítok egy pert vagy indítanak ellenem egy pert vagy indul egy büntetőeljárás, egy közigazgatási eljárás, amelyben fél vagyok, akkor kizárólag a semleges elveken nyugvó eljárásjogi szabályok alapján dől el az, hogy mely tanács, mely bíró bírálja el az ügyemet. Ott van a nagy választóvonal, hogy jelenleg vagy eddig vagy az önök barkácsolását megelőzően Magyarországon az elmúlt évtizedekben, ha valakinek akár polgári, akár büntetőügye keletkezett, akkor pusztán az eljárási törvények alapján, illetve a bíróságok belső és szintén objektív mércéken alapuló belső szabályzata alapján dőlt el az semleges módon, hogy mely bíróság és azon belül mely tanács tárgyalja az ügyét.

Most önök ezt az objektív garanciarendszert bontják vagy bontották meg már másfél évvel ezelőtt. Mert bejön egy ügygazdaságossági szempont, ahol van egy parttalan mérlegelési jogköre a főbírónak, a bírói hivatal elnökének, illetve a főügyésznek. Semmiféle jogorvoslat nincsen, és ez a mérlegelési jogkör nincsen lehorgonyozva objektív mércékhez, tehát például ahhoz, hogy egy adott bíróságon az ügyhátralék egy bíróra vetítve egy adott ügyszakban ennyi vagy annyi. Innentől kezdve én ma Magyarországon ha bármilyen bírósági ügyem keletkezik, nem tudom előre jósolni azt, hogy mely bíróság tárgyalja az ügyemet, és innentől kezdve nem lehetek biztos abban, hogy amíg az ügyem kiosztásra kerül egy konkrét tanácshoz, azt kizárólag objektív, normatív szempontok határozzák meg.

Egyrészt hangsúlyozom még egyszer, hogy én elvből nem értek egyet azzal, hogy ügygazdaságossági szempontok alapján korlátozzunk törvényes bíróhoz való jogot és terelgessünk ügyeket. Én azzal értek egyet, amire imént Lamperth képviselő asszony utalt, hogy ha a bíróságok leterheltek, hogy ha úgy látja az Országgyűlés, hogy lassúak az ügyek Magyarországon, akkor többletkapacitást kell biztosítani a bíróságoknak, nemcsak személyzeti, hanem tárgybeli kapacitást. De mondok még egyet, Mátrai képviselő asszony. Ma a polgári vagy a gazdasági ügyek tipikusan még csak nem is az egyes bírák lassúsága miatt lassúak, hanem azért, mert hosszú évek óta Magyarországon az igazságügyi szakértői rendszerrel komoly problémák vannak. Hat-nyolc-tízéves ügyek. Csak most éppen önök vannak kormányon és nem a szocialisták, ezért címzem önnek vagy Répássy államtitkár úrnak. Tehát például ha a polgári gazdasági ügyek gyorsítását kívánja a kormány vagy az Országgyűlés, akkor célszerűbb egyébként az igazságügyi szakértői szervezetrendszernek nekimenni és abban rendet csinálni, mert ma tipikusan azért húzódnak 6-8-10 évig polgári ügyek, mert nem lehet kellő vagy ahogy ön fogalmazott, ésszerű időben megfelelő szakértőt találni egy szakkérdés elbírálásához. Hangsúlyozom még egyszer, az ügygazdaságossági szempontok nem elégségesek ahhoz, hogy bele lehessen nyúlni egy olyan objektív garanciarendszerbe, amely a garanciája annak, hogy senkiben ne merüljön fel kétely, hogy az ügye kizárólag a jognak alávetve kerül elbírálásra. Ott keletkezik a probléma, hogy ha belenyúlnak ebbe a rendszerbe, – és oké, én nem vitatom, – akár teljesen jó szándékú, racionális megfontolások alapján, de keletkezik egy szubjektív döntési lehetőség, sem jogorvoslat nincsen, sem számszerűsíthető objektív mércékhez nincsen kötve. Hogy Polt Péter, illetve Handó Tünde mikor terelgethet egy ügyet egyik bíróságról a másik bíróságra, onnantól kezdve nem kell csodálkozni azon, hogy ki-ki elkezd fideszes bíróságokról és politikai befolyásról beszélni. Itt nem arról van szó, Mátrai képviselő asszony, hogy önben, Répássy államtitkár úrban, Handó Tündében vagy bárki másban megbízik-e valaki vagy sem. Ez teljesen érdektelen. Arról van szó, hogy ma Magyarországon olyan szabályok vannak-e, amelyek kizárják azt, hogy rendszerszerűen politikai befolyás, gazdasági befolyás érvényesüljön az ügyek leosztásánál, vagy pedig felszámoljuk azt a garanciarendszert, amely biztosítja azt, hogy ilyen sanda gondolat senkiben meg ne forduljon. Az a helyzet, képviselő asszony, államtitkár úr, hogy önök ezt a garanciarendszert felszámolták, beszántották, innentől kezdve akár jogosak az előítéletek, akár jogtalanok, nem lehet azon csodálkozni, hogy ha akár ellenzéki képviselők, akár mások mindenféle politikai befolyást vizionálnak ma az igazságszolgáltatásban.

Köszönöm szépen.

Videó »

Forrás »

Dr. Dorosz Dávid (LMP) kétperces felszólalás

Dr. Dorosz Dávid (LMP)

DR. DOROSZ DÁVID (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt már többen elmondták, hogy ez a módosítás picit megpróbálja kozmetikázni a múlt évi rendszer-átalakítás legnagyobb hibáit, és több jogosítványt rak a kollektíven vezetett testület hatáskörébe, és elvon bizonyosokat az OBH elnökétől, Handó Tündétől, viszont a bírói vezetők, illetve a bírók pályáztatásánál és kinevezésénél a mai napig még az a szabály van benne ebben a javaslatcsomagban is, hogy egyszemélyi döntési jogköre és vétójogköre van az OBH elnökének, azaz Handó Tündének, azaz ő tudja megakadályozni azt, hogy a pályázaton akár első, akár második helyen végzettek valóban kinevezésre kerüljenek arra a pozícióra, amire pályáztak. Úgy gondoljuk, hogy ez nem megengedhető egy ilyen rendszerben, amely rendszeren belül a fékek és ellensúlyok rendszere meg kellene hogy teremtődjön.

(13.20)

Ez nem engedélyezhető ahhoz, hogy egyetlenegy ember – felülírva az addig normatíven objektív alapokon nyugvó kiválasztási rendszert – a végén áthúzzon bizonyos neveket és azt mondja, hogy belőlük nem lehetnek bírók, ők nem kerülhetnek arra a pozícióra, amire pályázni szeretnének. Ez egy az egyben az urambátyám és a Móricz Zsigmond-i Rokonok világát idézi, azt gondolom, hogy ezt a lehetőséget el kell vonni és mindenképpen meg kell teremteni azt, hogy kollektív döntéshozatali körben maradjanak ezek a döntések.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiból.)

Videó »

Forrás »

Dr. Schiffer András (LMP) kétperces felszólalás

Dr. Schiffer András (LMP)

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Ha már itt Mátrai képviselő asszonytól a stílus szóba jött, azért én szeretném arra kérni, feltételezzük már azt egymásról, akik itt ülünk a teremben, hogy aki szót kér, az elolvasott egy törvényjavaslatot, volt annyira bölcs. Az más kérdés, hogy az ellenzéki képviselők nem azzal múlatják az időt, hogy fölolvassák a törvényjavaslatot és az indokolás szövegét.

Tisztelt Elnök Úr! A helyzet úgy áll, hogy feltéve, de meg nem engedve, hogy ügygazdaságossági szempontok alapján lehet ügyeket terelgetni egyik bíróságról a másikra – én ezzel egyébként elvből nem értek egyet, mert pusztán ügygazdaságossági szempontok alapján jogot korlátozni nem lehet, de ha mégis, még egyszer elmondom -, ez csakis olyan esetben képzelhető el, amikor maga a törvény tartalmazza azokat a nagyon objektív számszerűsíthető kritériumokat, hogy adott esetben bíróra lebontva mekkora az ügyhátralék, és ha elér egy bizonyos limitet a hátralék, akkor jöhet be egy ilyen döntési helyzet. Én egy ilyen megoldást javasoltam már egy vagy másfél évvel ezelőtt is, képviselő asszony.

A másik kérdés, hogy ha valakinek elterelik az ügyét, tehát ha úgy tetszik, a jogát korlátozzák, van-e jogorvoslati lehetősége. Nincs. Van-e bármilyen felülvizsgálati fórum, hogy valóban az előírt elvek és a törvényes felhatalmazás alapján járt-e el az OBH elnöke vagy a legfőbb ügyész? Nincs. Gyakorlatilag parttalan diszkrecionális jogkörük van, függetlenül attól a szépségflastromtól, amit most Brüsszel kedvéért idetettek.

És még egyvalami: Mátrai Márta képviselő asszonnyal mást értünk törvényes bíróhoz való jog alatt. Képviselő asszony, a törvényes bíróhoz való jog azt jelenti, hogy az, hogy az én ügyem mely tanács előtt kerül elbírálásra, kizárólag a normatív eljárásjogi törvényeken alapul, nem pedig egyik vagy másik személy szubjektív diszkrecionális döntésén. Régen rossz, hogyha Handó Tünde vagy egy konkrét bíró tisztességében, pártatlanságában kell bízni! Én sem Handó Tündét… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Egy perc hosszabbítást kérnék.

Videó »

Forrás »

Dr. Dorosz Dávid (LMP) kétperces felszólalás

Dr. Dorosz Dávid (LMP)

DR. DOROSZ DÁVID (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 12. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, ebben Schiffer András képviselőtársammal a bírói pályázatok nyilvánosságára terjesztünk elő új szabályokat. Azt gondoljuk, hogy meg kell erősíteni az átláthatóságot, és meg kell erősíteni a nyilvánosságot azoknak az embereknek a kiválasztásánál, akik közvetlenül beleszólhatnak, és döntéseket hozhatnak az állampolgárok vitás ügyeiben. Azt gondoljuk, hogy az egész rendszer legitimitását és a társadalomnak az egész rendszerbe vetett hitét erősíti meg az, hogyha nyilvánosak lesznek azok az anyagok, azok a pályázatok, azok a szempontok, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy ezeket a konkrét személyeket hogyan, miképpen és milyen kritériumrendszer alapján választják ki.

(13.10)

Úgy gondoljuk, hogy ez kifejezetten erősíti a bizalmat a bírói rendszerben. Kifejezetten fontosnak tartjuk ezt a szabályt, és az LMP azért is kezdeményezte ennek a szabálynak a bevezetését, mivel láthatóan az elmúlt évben az önök bírósági reformja egy centralizáltabb, központosítottabb, az egyszemélyi döntéseknek nagyobb teret adó rendszert állított fel. Éppen ezért a nyilvánossági és átláthatósági szabályokat ellensúlyként erősíteni kell a rendszeren belül.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Videó »

Forrás »

Dr. Schiffer András (LMP) kétperces felszólalás

Dr. Schiffer András (LMP)

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Nekem személyesen eszem ágában nem volt a képviselő asszonyt megbántani, de azért egyet nagyon kérnék öntől és a frakciótársaitól is. Azok után, amit itt az elmúlt két évben műveltek, önök nincsenek abban a helyzetben, hogy bárkinek az ellenzéki képviselők közül stílusórát tartsanak, és bármely ellenzéki képviselőnek a stílusát önök felhánytorgassák; éppen eleget kaptunk önöktől, és éppen elég stílustalanul viselkedtek itt önök az elmúlt két évben.

Viszont az a helyzet, képviselő asszony, én nagyon pontosan figyeltem önre, ön nem figyel arra, amit én mondok, és ezért van az, hogy két malomban őrlünk. Én nem tudok arról, hogy a jogforrási rendszerben lenne olyan jogszabálytípus, hogy ajánlás. Pontosan tudom azt, hogy az önök javaslata szerint bizonyos elvek meghatározásra kerülnek. Én már az első javaslatnál, 2011-ben, amikor még az OIT idején önök javasolták azt, hogy ügygazdaságossági szempontból lehessen terelgetni ügyeket, javasoltam azt, hogy maga a bírói törvény tartalmazzon objektív, normatív előírásokat arra, hogy akár az ügyforgalom meghatározott hányadánál jöhessen képbe az, hogy egy ügyet el lehet helyezni egy másik bíróságra. Ezt önök meg sem hallgatták, ugyanúgy, ahogy általában nem szoktak az ellenzéki véleményekre figyelni, lesöpörték az asztalról. Továbbra is azt hiányolom, hogy nincsenek ilyen átlátható, elszámoltatható, objektív mércék, szempontok, bármikor, amikor Handó Tünde vagy Polt Péter úgy gondolja, hogy szerintük ez így gazdaságos, akkor áttesz egyik bíróságról a másikra ügyeket. Ez elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan az, hogy ha valakinek bírósági ügye keletkezik, akkor ne lehessen abban biztos, hogy az eljárási szabályok által megszabott rendben kerül valamilyen bíró vagy bírói tanács elé az ügye. Én erről beszéltem.

Videó »

Forrás »

Dr. Schiffer András (LMP) kétperces felszólalás

Dr. Schiffer András (LMP)

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én a 4. ajánlási pontban Dorosz Dáviddal előterjesztett módosító javaslatunkhoz szeretnék hozzászólni.

Továbbra is az egész tavaly létrehozott igazságszolgáltatási rendszer egyik legsúlyosabb problémájának látjuk azt, hogy az országos bírói hivatal elnöke, hasonlóan a legfőbb ügyészhez, parttalan jogkört élvez abban, hogy ügyeket szabadon terelgethessen. Ez súlyos sérelme nem pusztán a törvényes bíróhoz való jognak, de egyáltalán a fair eljárásnak Magyarországon. Semmilyen indok nincs erre.

Hogy lássuk, miről van szó: hogyha pusztán pergazdaságossági szempontból Budapestről akár egy gazdasági vagy egy büntetőügyet átterelnek Tolna megyébe vagy Nógrád megyébe, gyakorlatilag fejre meg lehet mondani, hogy ki lesz az a bíró, aki letárgyalja az ügyet. Az, hogy az Országos Bírói Tanács meghatároz elveket, ez édeskevés, ennél egy dolog már közelebb vinne az ideális állapothoz, ha már ilyen pergazdaságossági, ügygazdaságossági szempontból a kormány egy ilyen botrányos intézményhez ragaszkodik: hogyha maga a törvény tartalmazná az elveket, és ebben az OBT valami kontrollt gyakorolna. Ez egy nesze semmi, fogd meg jól, nyilván kifelé a kormány le tudja adminisztrálni magát, hogy eleget tett a külföldi nyomásnak.

(13.00)

De tessék észrevenni, még egyszer mondom, nem külföldi nyomásnak kell engedelmeskedni! Önök nem arra kaptak felhatalmazást, hogy szétdúlják az alkotmányos rendszert ebben az országban, nem arra kaptak felhatalmazást, hogy a törvényes bíróhoz való jogot megvonják a magyar emberektől. Ma jelenleg az a helyzet, hogy nem lehet tudni, hogy Handó Tünde, illetve Polt Péter mikor, milyen okokból terelget ügyeket egyik bíróságról a másikra. Nem az egyes bírák pártatlanságáról van szó, arról van szó, hogy súlyosan sérülnek azok az objektív intézményi garanciák, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy mindenki csorbítatlanul hihessen a bíróságok pártatlan és befolyásmentes működésében.

Köszönöm szépen.

Videó »

Forrás »