Harrach Péter (KDNP) kategória bejegyzései

6392/37 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Lázár János (Fidesz) Gulyás Gergely (Fidesz) Harrach Péter (KDNP) Dr. Szűcs Lajos (Fidesz)


Forrás »

Harrach Péter (KDNP) napirend előtti felszólalás

Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi hónapokban nagy figyelmet fordítottunk a Magyarországot ért nemzetközi támadásokra. Sok magyar ember megdöbbenéssel fogadta, hogy ezek mögött a támadások mögött jól nyomon követhető gazdasági érdekek, a hazai és a nemzetközi baloldal politikai szempontjai, de ami még nagyobb megdöbbenést keltett, hogy olyan ideológiai szempontok is vannak, amelyekre érdemes figyelni. Amikor Magyarország egy rendezett, a valódi európai értékeket megvalósító és a tényleges uniós érdekeket képviselő világot épít, akkor a leépülő liberalizmus dekadens világának sok esetben zavaros fejű képviselői próbálják megmondani nekünk, hogy mit kell tennünk.

De most nem ezekről a kérdésekről szeretnék szólni, hanem hazai tájakra térve figyelmünket arra a társadalompolitikára irányítani, ami a kormányzat megfogalmazásában is megjelenik, és aminek egy részét szeretnénk felerősíteni mi, keresztényszociális képviselők. A középosztály megerősítése jogos és támogatandó kormányzati cél, hiszen a középosztály az a társadalomfenntartó erő, amely nemcsak hogy adófizetésével, de egész tevékenységével erősíti a társadalmat, annak működőképességét, többek között a társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatóságát is. De a kormányzat szándéka az – és ezt szeretném ma hangsúlyozni és támogatni -, hogy a középosztály alatti rétegek különös védelmet kell hogy élvezzenek.

(13.40)

Kikre gondolunk? Először is a kisjövedelműekre, azokra, akiknek az érdekérvényesítő képessége hiányos, akik dolgoznak, de nagyon keveset keresnek, és ha példát kellene mondani, akkor nyilván a szociális ágazathoz nyúlnánk, ahol nettó 60-70 ezer forintos bérért dolgoznak emberek. Igaz az, és itt meg kell említeni, hogy a minimálbér emelése sokakon segített ebből a rétegből. A másik réteg az inaktívak rétege. Itt vissza kell vezetnünk a munka világába azokat, akiket lehet, és itt megint meg kell említeni a közmunkaprogramokat. De szólnunk kell azokról is, akik adósságcsapdába estek, a kormány devizahiteleseket támogató intézkedésein túl szükség van még néhány olyan intézkedésre, amit a KDNP felkarolt az utóbbi időben.

Engedjék meg, hogy egy-két példát mondjak, hogy hol van erre lehetőség, a múltban is volt, és a jelenben és a jövőben is lesz. Minden védelmet meg kell adni a munkavállalóknak, ami egyáltalán megadható a munka törvénykönyvében. Szeretnék emlékeztetni a gyermeknevelésről visszatérő szülők, illetve a védettkorúak fokozott védelmére, amit sikerült beépíteni. Rövidesen a parlament elé kerül a magáncsőd kérdése mint képviselői kezdeményezés, a KDNP ezt a családicsőd-védelemmel kívánja kiegészíteni. Hosszú időn keresztül egyeztetések folytattunk az előrefizetős mérőórákért, éppen a tartozások felhalmozásának megakadályozása érdekében. Ez nem a mi véleményünk, nem a mi kezdeményezésünk volt, hanem a szociális szakma ajánlata volt. Meg kell jegyeznem, hogy az Unió is egy okos órában gondolkodik, bár ennek bevezetése 2020-ban esedékes, addig még sok tennivalónk van ezen a területen.

Szólhatnék a társasházak problémáiról is, amelyben szintén volt kezdeményezésünk, de egy olyan kérdés sem maradhat említetlenül, ami éppen az adósokkal kapcsolatos, és ez a végrehajtási költségek magas volta. Talán nem állok távol az igazságtól, ha azok véleményére hagyatkozom, akik azt mondják, hogy sok esetben az ingatlan árának 10 százalékát is kiteheti ez, és pontosan a leginkább nehéz helyzetbe kerültek érdekében kell itt lépnünk.

Mindezek csak példák voltak annak érzékeltetésére, hogy hogyan kell figyelmünket a középosztály alattiakra fordítani. A társadalomnak nemcsak hatékony szempontokra van szüksége, de a szolidaritásra is. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Videó »

Forrás »

Harrach Péter (KDNP) felszólalás

Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálok kiszakadni az értékrendbeli vitáknak az indulatos légköréből, és részben az általunk elfogadott, illetve az el nem fogadott, de említett módosító javaslatokról néhány szót szólni. Az előterjesztők elfogadhatónak tartják és befogadják a 24., a 25., a 36. és a 49. számú módosító javaslatokat.

Engedjék meg, hogy az előbb elhangzott megjegyzésekkel kapcsolatban tegyek néhány mondat megjegyzést én is. Én messzemenően egyetértek Ertsey Katalinnal abban, hogy valóban meg kellene gondolni, hogy a második gyermek születését támogassa és szorgalmazza a családi támogatási rendszer. Úgy érzem, hogy a mai magyar társadalomban itt lenne a nagyobb lépcső bevezetésének a szükségessége.

Azzal már kevésbé tudok egyetérteni, hogy belekeverjük ebbe a törvénytervezetbe azokat az egyházias fogalmakat, mint a házasság szentsége vagy az oltár elé vezetés, mert ez a teljes magyar társadalomra vonatkozó szabályozást tartalmazza, és nem az egyházi kategóriákban való gondolkodást. Mondom én ezt, aki híve annak a fajta házasság- és családeszménynek, ami kereszténynek nevezhető.

A szülőtartással kapcsolatban elhangzott néhány gondolat. Ma is érvényes törvényben szabályozott problémáról van szó, itt csak említés történik róla.

Az a mondat, amit az előbb felszólalt képviselőtársam említett, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik, számomra – annak ellenére, hogy vallom ezt – a törvényben való megjelenítése két szempontból problémás. Egyrészt azért, mert nem kezdődhet a támogatás, mondjuk, az adókedvezmény a fogantatás pillanatától, hiszen az nehezen meghatározható. Én férfi vagyok, de férj és háromgyerekes apa, ezért tudom azt, hogy ez a pillanat nehezen meghatározható utólag, sőt, az anya állapota is esetleg egy-két vagy talán még három hónap után is állítható biztosan. Tehát ez egy nehezen megfogható dolog, ezért ez a 3 hónapos időpont, azt hiszem, megfelelő.

(14.40)

És még egy gond van, hogy ha így fogalmazzuk meg, ahogy a képviselőtársam említette, akkor ennek egy egyenes jogkövetkezménye lenne, vagyis az, hogy azonnal módosítani kell a magzatvédelmi törvényt, az pedig pillanatnyilag nem egyezik a kormány szándékával. Mert az nem ugyanaz, hogy a magzati élet a fogantatással kezdődik, vagy az emberi élet a fogantatással kezdődik; az utóbbinak komoly következményei vannak a törvényalkotás szempontjából.

Engedjék meg, hogy egy kicsit távolabbról közelítsem meg azokat a kérdéseket, amelyek részben szóba kerültek, részben fontosak a törvény kapcsán. Miért is volt szükség ennek a törvénynek a megalkotására? Részben a demográfiai helyzet, részben a családok állapota indokolja ezt. De ha még távolabb megyünk, akkor azt kell mondanunk, hogy a család válsága a nyugati kultúra válságának egy jelensége, következménye, és ez sokkal távolabbra vezet, mint ahogy most egy parlamenti vitában mi ezt meg tudnánk oldani. A kérdés viszont az, hogy a felszólalók valóban ennek az intézménynek, a házasságnak és a családnak a megerősítése érdekében szólnak-e, ami gyakorlatilag a nemzeti jövőnk szempontjából és a társadalom jelenlegi állapota szempontjából is fontos, vagy pedig csupán extrém jelenségeket vagy negatív társadalmi jelenségeket próbálnak magyarázni.

Érdemes néhány szót szólni arról is, hogy miért került megfogalmazásra az eszmény, a teljes család, ami végső soron mindenkinek a legjobb megoldás, a szülőknek biztonságot jelent, a gyereknek pedig egy egészséges fejlődési lehetőséget. Mert azt senki nem vitatja, hogy ez lenne jó minden gyermek számára. És nem hiszem, hogy a sérült állapotot kellene eszményként megjeleníteni a törvényben, holott itt sokszor azt éreztem, hogy a nem teljes, a nem leginkább működőképes modellt próbáljuk erősíteni, hanem azokat a jelenségeket megemlíteni, felerősíteni, amelyek éppen gyengítik ezt a helyzetet.

És hadd utaljak még itt arra a hosszas vitára, ami a házasság és az élettársi kapcsolat összehasonlítását eredményezte. A házasság két szempontból is elismerésre méltó, tiszteletre méltó – a támogatást véletlenül sem használom, mert akkor rögtön ez az ellentét jönne elő, hogy egyenlő-e a támogatás vagy nem -, azért, mert szoros és tartós kapcsolatot feltételez, legalábbis ennek a szándékát, és többször elmondtuk ma már, hogy a gyermekvállalás szempontjából is a legtermékenyebb életforma.

Ha azt a problémát nézzük és próbáljuk meg most a vitából kiszakítani, hogy valóban a két különböző családból hozott gyermekek, amikor a szülők élettársi kapcsolatban vannak, az adókedvezmény szempontjából milyen elbírálás alá esnek, akkor valóban az adóhivatal, a különböző kormányok által is védett megoldás van a törvényben, az pedig az, hogy ha élettársi kapcsolat van, akkor más elbírálás alá esik ez a fajta támogatás.

Gondoljunk bele ebbe, miért védi az adóhatóság ezt megoldást. Amikor egy házasságról van szó, az egyértelmű és világos, annak a játékszabályai adottak. Ha élettársi kapcsolat van, akkor viszont a visszaélésnek igen sok lehetőségét kínálja. Adva van egy egy-két gyermekes, gyermekét egyedül nevelő szülő, és egy másik, ugyanilyen állapotban levő, és a nagyobb támogatás érdekében közlik, hogy ezentúl ők élettársak. Ki bizonyítja be, hogy ez csupán egy visszaélés? Miért támogassunk egy olyan megoldást, amiből fakadnak a visszaélések? Én nem mondom azt, hogy nem kell elgondolkodnunk ezen a kérdésen, és nem kell valamilyen formában rendezni. De így nem oldható meg.

Ahogy említettem, a következő módosítókat tudjuk támogatni: 24-es, 25-ös, 36-os és 49-es.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Videó »

Forrás »

Harrach Péter (KDNP) kétperces felszólalás

Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Mivel elhangzott egy kérdés ezzel az 5. §-sal kapcsolatban, hogy mi értelme van egy ilyen, szankciókat nem tartalmazó tilalomnak, hadd jegyezzem meg, hogy az előterjesztők befogadták Sneider Tamás módosítóját, amely így szól: “A médiaszolgáltatók által elkövetett jogsértések esetén alkalmazható jogkövetkezményekről külön törvény rendelkezik.”

Ez általában igaz, és hadd vegyem elejét a megjegyzéseknek, hogy ez valóban egy sarkalatos törvény, ha úgy tetszik, kerettörvény, amely a fő irányt szabja meg, és a részletes szabályozás külön törvény feladata, ez a dolog természete, még akkor is, ha sokan ezt kifogásolják. Nem ebben a törvényben történik meg a szankció, ha van, hanem a médiatörvényben, nyilván, ha kell, akkor módosítás formájában.

Erről ennyit, még majd szeretnék egy következő felszólalásban megszólalni. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

Videó »

Forrás »

Harrach Péter (KDNP) kétperces felszólalás

Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Valószínű, nem figyelt a képviselő asszony a szavaira, ugyanis azt mondta, hogy megkülönböztetett támogatást érdemel. Pont ez a különbség. Megkülönböztetett megbecsülést érdemel, de ugyanolyan támogatást. (Révész Máriusz: Így van!) Nincs a törvényben ez a szó, hogy megkülönböztetett támogatás, ne tessék beleolvasni olyat, amit nem vettünk bele! (Révész Máriusz: Senki nem is mondott ilyet!) De ha ilyen módosítót kíván benyújtani, akkor elgondolkodunk rajta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Videó »

Forrás »

Harrach Péter (KDNP) kétperces felszólalás

Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Szeretném két percben folytatni az előbb megkezdett dialógust. Lendvai Ildikó tett egy kísérletet arra, hogy bebizonyítsa, hogy diszkrimináció alá esik az élettársi kapcsolat. Nem sikerült ez a kísérlet, mert egyetlen olyan pontot sem tudott mondani, ami a házasság fontosságának megemlítéséből mint következmény megkülönbözteti a két családtípust. Direkt azért hangsúlyoztuk ki a család definíciójában a leszármazást mint meghatározó elemet, hogy már egy szülő és egy gyermek is családnak minősülhet, ennek pedig, azt hiszem, a házassághoz nem sok köze van. Tehát függetlenül attól, hogy házasságban élnek a szülők vagy élettársi kapcsolatban, családnak minősül, és mindenféle támogatás ebből következően jár nekik.

Az előbb említettem Hodászt, és erre hivatkozott a képviselő úr, amikor a szegénységről beszélt. Természetesen egy eszményt fogalmaztunk meg, és ez azt jelenti, hogy ne legyen senki szegény azért, mert gyermekeket vállal, és erre kell törekednünk. És ha már Hodászt említi, az egy csodálatosan szép példa, amit a nagyrészt cigány lakosság érdekében részben szociális, részben oktatási, foglalkoztatási kérdésekben az ott működő egyházközség tett, hiszen Hodászt a cigánykérdés európai szintű kezelésének példájaként az ottani görög katolikus lelkész hosszú, évtizedes munkája teremtette meg. Magam is leraktam például egy óvodának az alapjait, és az ott tapasztaltak azt bizonyították, hogy a szegénység elleni fellépés a családok érdekében végzett munkával összefér, sőt ha egy család jól működik, akkor az segít legyőzni a szegénységet is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Videó »

Forrás »

Harrach Péter (KDNP) kétperces felszólalás

Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár túl vagyunk már az általános vitán, és úgy gondolom, hogy ezek a megjegyzések nagyrészt oda valók, de nem szabad elmenni anélkül mellette, hogy ne válaszolnánk. Azt mondta a képviselő úr, hogy baj, hogy létezik ez a preambulum.

Úgy gondolom, hogy ez a családnak mint intézménynek az értékeit fogalmazza meg, és ennek értelmében a képviselő úr azt mondta, hogy baj, hogy létezik a család. Azt mondta, hogy az állam előtt létezett a család, ez hogy történhet meg, melyik az az állam? Minden állam.

(A jegyzői székben Szilágyi Pétert Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Amikor ő az ősközösségre hivatkozik, akkor a társadalomra hivatkozik. Mi nem azt mondtuk, hogy a társadalom előtt létezett a család, hanem az állam előtt, és ezt nehéz vitatni. Hogy erkölcsi alapja van a családnak? Miért baj az? A család egy olyan közösség, amely a tagok együttműködése kapcsán egy erkölcsi valóságot valósít meg.

Azon, hogy a család erőforrás, miért kell csodálkozni? Hiszen a család több, mint a családtagok összessége. Mint minden közösség, többet ad a társadalomnak, mint a tagok együttese. És hogy biztos alapja a házasság a családnak? Hogy ez prioritást jelent? Lehet, hogy prioritást jelent, de nem kizárólagosságot.

Tessék megjelölni azt a pontot, egyetlen mondatot, amely hátrányos az élettársi kapcsolatban élőkre ebben a törvényben! (Ékes József: Nem talál olyat!) Az, hogy kimondjuk azt, amit a szociológusok és demográfusok egyértelműen állítanak, hogy a házasság a legtermékenyebb életforma? Kimondjuk. Ez a tudomány állítása, és ehhez csatlakozunk.

Azt hiszem, kell még folytatnom, mert különösen Hodásszal kapcsolatban személyes élményem is van. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Videó »

Forrás »

Harrach Péter (KDNP) napirend előtti felszólalás

Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai történet évekkel ezelőtt kezdődött, amikor a kis magyar vitorlást vad szelek a sokat emlegetett görög partok felé sodorták. Sodorhatták, mert a kormányos nem volt a helyén. A hajó utasai megunták ezt az állapotot, és új kormányost állítottak, akinek első dolga volt, hogy irányba állítsa a hajót, de volt mondanivalója a hajó utasaihoz is. Eddig a hasonlat.

Mit ígért az új kormány? Többek között azt, hogy megőrzik a nyugdíjak értékét, és ez meg is valósult.

(13.50)

Kell erről beszélnünk, mert a közbeszédben ez ritkán hangzik el. Mondjuk ki újra: a nyugdíjak megőrizték értéküket. Milyen nemzetközi környezetben? Csak egy-két példát hadd mondjak: 15 százalékos nyugdíjcsökkenés Romániában, a nyugdíjkorhatár radikális emelése Görögországban, vagy Olaszországban a nyugdíjasok juttatásainak a csökkentése.

De nemcsak négy évre szóló ígéretet és intézkedést tett a kormány, hanem hosszú távra is: a nyugdíjrendszer fenntarthatósága volt a tét, ezért kellett rendezni a magánnyugdíjak ügyét. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Tőzsdézni!) A cél az volt, hogy a járulékfizetés fedezze a nyugdíjak kifizetését, különben a költségvetésnek továbbra is nagy terhet jelentett volna a kiegészítés. Ezért volt szükség az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságát fenyegető magánnyugdíjpénztárak ügyének a rendezésére, a járulékok visszaterelésére az állami rendszerbe. Szükséges a rendszer tisztítása, ezért a rokkantnyugdíj más ellátási rendszerbe kerül, természetesen megőrizve minden értéket, ami eddig teremtődött, gondolok itt például az özvegyi nyugdíjra is. Mindez, a hasonlathoz visszatérve, a hajó irányba állítását jelentette. Nem négyéves program, hanem hosszú évtizedekre szóló biztonság.

Ha nemcsak a nyugdíjrendszerről és nemcsak a nyugdíjasok társadalmi csoportjáról beszélünk, hanem más csoportokról is, akkor itt említenünk kell a devizahitelesek megsegítésének több lépcsőben történt intézkedését vagy a családok helyzetének az adórendszeren keresztül történő javítását. Tehát a kormányzatnak van mondanivalója minden társadalmi csoport részére, és ezt meg is teszi, még akkor is, ha konkrétan a devizahitelesek ügyében szembe kell kerülnie olyan nagyhatalmú erőkkel, mint a bankrendszer vagy az általuk fenntartott különböző hitelminősítő intézmények.

És még egy csoportot említenem kell, akik nekünk rendkívül fontosak, és akikért szintén tettünk, de még nem eleget. Ezek pedig a kisjövedelmű emberek, azok, akik tisztességesen dolgoznak, akik munkából akarnak megélni, de vagy olyan egyéni adottságaik vannak, vagy pedig olyan körzetben élnek, ahol ezt nehéz megtenni. Akkor, amikor az adórendszer sajátosságai miatt ők nehéz helyzetbe kerültek, a kormány a segítségükre sietett. De ismét mondom, ez az intézkedés nem elég, folytatni kell, hiszen azok, akik hibájukon kívül kis jövedelemmel rendelkeznek, tisztességes, dolgozó emberek.

Amikor arról beszélünk, hogy a kormány ígéretet tesz és betartja ezt az ígéretét, akkor ez vonatkozik minden társadalmi csoportra. Most különösen a nyugdíjasokat kívántam kiemelni, de lesz alkalom még arra, hogy a többi csoportról is szóljunk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Videó »

Forrás »

Harrach Péter (KDNP) napirend előtti felszólalás

Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy érdeklődéssel, bár csökkenő figyelemmel hallgattam az ellenzéki pártok képviselőinek megszólalását. Igyekeztem felfedezni bennük a különbségeket, nem sikerült, hiszen egybecsengett mind a három, pártjukra jellemző sajátosságot nem nagyon találtam bennük. Hibát viszont bőven, egyet hadd idézzek, amikor a kisembereket sújtó adókról volt szó. A felsorolásban többek között a bankadó is szerepelt, valóban szegény bankár kisembereket és az intézményüket sújtotta. Aztán elhangzott olyan is, hogy recesszióba dönti a gazdaságot ez a kormány; a bájos az volt, hogy azok részéről, akik ezt alaposan megtették néhány évvel ezelőtt.

A nemzetközi gazdasági és pénzügyi válság több hullámban érte el Magyarországot. Amikor az első hullámból kidugtuk a fejünket, akkor azt hittük, hogy nem jön a második. De megjött, és most már kérdések merülnek fel bennünk. Persze, nem az, hogy meddig tart ez a hullám, és egyáltalán milyen hosszú és mély lesz ez a válság, hanem az az alapvető kérdés, hogy lehet-e ott folytatni, ahol előtte abbahagytuk. És ez a döntő kérdés.

A korszakváltásnak a kényszere jelen van ebben a válságban, még ha tünet is ez csupán, ugyanakkor, ami ennél fontosabb, a szemléletváltás kényszere. És persze, a lehetősége is, mert ez nemcsak kényszer, hanem lehetőség.

Ennek a válságnak és az azt követő megoldásnak talán a lényege ott keresendő, hogy egy olyan államot kell kialakítanunk, amelyik képes úgy nyújtani szolgáltatásait a polgároknak, hogy közben nem dönti magát olyan adósságba, mint amilyenbe eddig is tette. Ha az okokat keressük a válságra, akkor mindenképpen a túlhajtott hitelezés mellett mélyebb okokat is találunk, a növekedési és fogyasztási kényszert, ami elsősorban a nyugati gazdaságokra jellemző.

Korszakváltás előtt állunk tehát, és akkor fog jól működni a mi világunk ebben az új korszakban, ha a pénzmozgás mögött tényleges teljesítmény van, és ha az a bizonyos szemléletváltás, amire utaltam, megtörténik. Ha egyetlen vonását emelem ki ennek a szemléletbeli váltásnak, akkor azt a sajátos magyar jelenséget kell említenem, amely hosszú évtizedek óta olyan berögződéseket valósított meg, amiket meg kell szüntetnünk, és ha van valami előnye ennek a válságos helyzetnek, akkor ez kell hogy legyen.

(13.40)

Tudjuk, hogy a szocializmus alatt az emberi személy szabadságának és kreativitásának a korlátok közé szorítása, a munkamorál sajátos alakulása egy olyan embertípust formált, amely normális körülmények között életképtelen. És persze az elmúlt húsz év nem változtatott, hanem talán még mélyítette is ezt az emberi válságot, hiszen az állam úgy gondoskodott a polgárairól, hogy az végül nem is szociális védőháló volt, hanem gyermekruhába bújtatta a polgárait, magukról gondoskodni nem tudó, a munkáról leszokó embert formált meg.

Ez az az alapvető szemlélet, amit nekünk meg kell változtatnunk. A válság kezelése tehát kényszer és lehetőség, a régi adósságot törlesztenünk kell, és egy új szemléletet kell formálnunk, miközben az államot úgy építjük, hogy megadja azokat a szolgáltatásokat a polgárainak, amik még az eladósodás előtt megadhatók, de ugyanakkor egy magáról gondoskodni tudó, dolgozni kívánó embert formáljon ki, és ezzel a válság utáni időszakot új alapokra tudja helyezni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Videó »

Forrás »

Harrach Péter (KDNP) a képviselő elfogadja a választ

Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Köszönöm államtitkár úrnak a válaszát az érintettek nevében is. Megnyugtató számomra, hogy a problémát ismerik, a tárca szándéka pedig ennek a problémának a megoldása, különösen a konkrét megoldásban való elkötelezettség szándéka az, ami kimondatja velem, hogy köszönöm, s elfogadom a választ. (Szórványos taps a KDNP soraiban.)

Videó »

Forrás »

Harrach Péter (KDNP) elhangzik az interpelláció/kérdés/azonnali kérdés

Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a látássérült emberek mindennapi, önálló életvitelüket megkönnyítő segédeszközök támogatásának ügyében fordult hozzám. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a látássérültek csak a fehér bothoz és a beszélő vércukorszintmérő beszerzéséhez kapnak társadalombiztosítási támogatást, pedig sok más segédeszköz van a piacon. Ezek megkönnyítenék mindennapi életvitelüket, és a hátrányuk az esélyegyenlőség jegyében némileg csökkenne.

Különböző gyógyászati segédeszközök társadalmi támogatottsági körbe való bevonása befogadási eljárással kezdeményezhető, azonban ennek rendkívüli költségei miatt a szövetség számára ez nem járható út. A hivatkozott rendelet alapján termékenként, típusonként minden egyes segédeszköz után 700 ezer forint igazgatási szolgáltatási díjat, valamint 200 ezer forint regisztrációs díjat kell befizetni. A piac korlátozott számú gyógyászati segédeszköz értékesítését teszi lehetővé, így a 900 ezer forintos díj megelőlegezése a forgalmazók számára megoldhatatlan többletterhet jelent, mivel egyes termékek értékesítéséből a forgalmazónak több évtized alatt sincs akkora haszna, mint a kifizetett szolgáltatási díj összege. Az OEP adataiból megállapítható, hogy egy segédeszközbolt közel 10 milliós éves forgalmához az OEP mindössze 119 ezer forint támogatást nyújt, ez a bevételek 1 százalékát jelenti.

Kérésük csupán arra irányul, hogy a vakok és gyengénlátók hátrányos helyzetük mellett ne kényszerüljenek a különböző, számukra nélkülözhetetlen termékekért a látókhoz képest többszörös árat fizetni.

(12.50)

A szövetség számítása szerint a jelzett probléma éves szinten mindössze 10-20 millió forintos állami ráfordítást jelentene.

Tisztelt Államtitkár Úr! A fent vázolt problémakörre tekintettel kérdezem, nem csökkenthető-e a gyógyászati segédeszközök támogatotti körbe való bevonásának magas díja, továbbá milyen lehetőséget lát ön a vakok és gyengénlátók segédeszközeinek anyagi támogatására.

Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps a KDNP soraiban.)

Videó »

Forrás »

Harrach Péter (KDNP) napirend előtti felszólalás

Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nyári parlamenti szünet előtt illő, hogy számvetéssel zárjuk le az elmúlt féléves időszakot, és hadd kezdjem azzal, hogy mi, kereszténydemokraták hajlunk arra, hogy tevékenységünket eszmei alapokra helyezzük. Úgy érezzük, van egy hiteles ember- és társadalomképünk, amit a szemünk előtt tartunk akkor, amikor a körülöttünk levő világot formálni igyekszünk.

Ez persze csak az egyik szempont: a céljaink, amiket, ha esik, ha fúj, megpróbálunk megvalósítani, de nem feledkezhetünk el a körülményekről, amik a mozgásterünket befolyásolják, és a kihívásokról, amiket mindig magunk előtt kell hogy lássunk és megoldanunk kell.

Első szempontként említeném a nemzeti érdek képviseletét, már csak azért is, mert az előző kormányzati ciklusban elég hiányos volt ez. A nemzetegyesítés folyamatának fontos állomása az állampolgárság biztosítása. Az igénylők száma ma már meghaladja a 100 ezret. Ha állami felelősségről szólunk, akkor ennek gyakorlása egy hatékony, ha úgy tetszik, erős államot feltételez. Ezért fontos számunkra az állami vagyon megőrzése és a nemzeti tulajdonban levő cégek megerősítése. Ennek a lépései ismertek.

Az állami felelősség a polgárokkal szemben is megnyilatkozik, hiszen tapasztaltuk, hogy a bedőlt hitelek kapcsán az állam ezt gyakorolta. Itt persze az igazságosság szempontja kell hogy érvényesüljön, az állami segítség mellett a megoldásban a pénzintézet és az érintett is részt vesz. És ha már kimondtam a szót, hogy pénzintézet, akkor hadd emlékeztessek arra, hogy gyakoroltunk egy gesztust a bankok és a nagy nyereséget elkönyvelő cégek felé, lehetőséget kaptak arra, hogy a közös felelősségből kivegyék részüket, vagyis az államadósság kezelése kapcsán gyakorolhatták ezt a felelősséget.

Az alaptörvény ennek az időszaknak egy fontos lépése volt, a rendezett világ megteremtésének egy lépése. Ezt szolgálják a sarkalatos törvények is, amelyek egy-egy részterület kiszámítható, hosszú távú szabályozását végzik el. Mindezt úgy kell tennünk, hogy a rendezettség és a demokrácia egyensúlyban legyen. Itt zárójelben meg kell jegyeznem, hogy a Szocialista Párt frakcióvezetőjének felszólalása éppen a demokráciáról szólt, de elfeledkezett róla, hogy a Gyurcsány-időszakban a magyar embereket manipulálták, és ezzel veszélyeztették a demokráciát, különösen azzal, hogy a manipuláció hazugsággal történt.

Az egyensúly persze nagyon kényes a rendezettség és a demokrácia között, és könnyű ezt kisebb-nagyobb csúsztatásokkal kétségbe vonni. Ezt meg is tette a baloldali ellenzék a szélsőséges liberális véleményformálók támogatásával és európai elvbarátaik segítségével. A magyar uniós elnökség sikerét azonban ez sem tudta befolyásolni, az ellenzékiség ilyen értelemben kihívást jelent, és ezt is kezelnünk kell.

Az adócsökkentésnek és a munkahelyteremtésnek egyszerre van gazdasági és társadalmi hatása. Ennek ma még csak az első jeleit látjuk. A munka szempontja a szociális ellátásban is megjelent, intézkedéseink a régi elvet érvényesítik: segély helyett munkát, illetve aki tud, dolgozzon; aki viszont rászorul, az kapjon megfelelő segítséget.

Az egyházak szabad működését biztosító törvény reményeim szerint ma elfogadásra kerül. Az oktatás világát rövidesen megszabadítjuk a liberális kártevéstől (Taps a kormánypártok soraiból.) , ez a KDNP egyik hangsúlyos törekvése. Készítjük a családok védelméről szóló törvényt, ez lehetőséget ad a családok helyzetének és állapotának javítására.

Az elmúlt fél évre úgy tekintünk, mint amikor sikerült ellépnünk a szakadék széléről, és elindulni az ország megerősítésének és megújulásának irányába.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Videó »

Forrás »

Harrach Péter (KDNP) napirend előttihez hozzászólás

Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nincs olyan képviselő ebben a parlamentben, aki azt mondaná, hogy társadalmi párbeszédre nincs szükség – legfeljebb a módja lehet különböző. Létezik egy hagyományos, egy formális, egy megcsontosodott rendszer, ami nyilván a több-kevesebb legitimációval rendelkező szervezeteknek, illetve a nagy önbizalommal bíró vezetőiknek az akciója. Ez eddig igazi eredményt nem hozott. És létezik most egy új, egy széles rétegeket megkérdező, közvetlen konzultációs rendszer, most ennek vagyunk tanúi.

Felmerült a kérdés, hogy mi van azokkal, akik nem küldték vissza. Én úgy gondolom, hogy több mint egymillió visszaküldött kérdőív az egy igen komoly mennyiség, a magyar társadalmat ismerve, az emberek szokásait is látva nem hiszem, hogy bármiféle kérdőívet ennél többen visszaküldtek volna. Ez nem érdektelenséget jelent, hanem azt jelenti, hogy a politikai döntéseket szavazat formájában leadják, de különben ilyen kérdőívek kitöltésére nem sokan szánnak fáradságot. Egyszerűen ez a dolog természete.

A másik kérdés, hogy vajon a szociális ellátórendszer milyen nálunk. Azt látnunk kell, hogy a környező országokhoz képest jóval többet költünk a szociális ellátásokra. A kérdés csupán az, hogy a célzottsága jó-e ennek. Itt van a probléma: sajnos azok is kapnak ilyen támogatást, akik nem szorulnak rá, és lehetséges, hogy nem mindenki kapja meg, aki rászorul, hiszen éppen a legjobban rászorulók sokkal szerényebbek annál, hogy kérjenek. Ezen a rendszeren kell változtatni, és erre alkalmasak azok a kérdések, illetve az arra adott válasz, amit a szociális konzultációban feltettek, illetve válaszoltak.

A munkaszándék kérdése is felmerült a hozzászólásokban. Én úgy gondolom, hogy ez egy összetettebb kérdés annál, mint politikai vitákban tisztázható kérdés lenne, hiszen itt már egy mentális kérdésről van szó. Ha valaki hosszú ideig munka nélkül volt, az – csúnya kifejezést használok – nem tud akarni dolgozni, azt hozzá kell segíteni, késztetni ahhoz, hogy mégiscsak dolgozzon, és bejusson a munkaerőpiacra.

A kérdések között van több olyan, ami a magyar polgároknak a bölcsességét mutatja, ilyen a devizahitelre vagy a gyógyszergyárakra adott kérdés, de vannak olyanok is, amelyek kifejezetten a szociális érzékenységre és a helyes válaszra mutatnak, például a védett kor. Tudjuk azt, hogy ha valaki 50-55 éves elmúlt, akkor egy nagyon rossz gyakorlat szerint a munkaadók nem szívesen látják mint munkavállalót. Nehéz ezt megérteni, hiszen erejük teljében lévő emberekről van szó, az igaz persze, hogy a pályakezdőknek kevesebb bért kell adni. Tehát ezek az emberek, akik munkára alkalmasak, tapasztaltak, azoknak meg kell teremteni a lehetőséget, éppen a védettséggel, hogy dolgozni tudjanak.

Van egy olyan kérdés, amiben én is bizonytalan vagyok, és ez a munkalehetőségek megteremtése akár közmunkán keresztül is. A bizonytalanságom abban van, hogy vajon a sorrend mi kell hogy legyen. Én azt hiszem, először a munkalehetőséget kell megteremteni, és utána az eddig különböző védettségben, szociális védettségben lévő embereknek a lehetőséget megadni, hogy ezt a munkát elvégezzék. A sorrend nem jó, ha fordítva történik meg, és előbb számoljuk fel ezt a védettséget és utána adunk munkát.

Nyugdíj és gyermeknevelés: több lehetőség van. Nem biztos, hogy az szja kérdése a legjobb, hiszen a gyermekek utáni adókedvezmény miatt a szülők már nem fizetnek szja-t. Mit irányítsunk át a nagyszülőkhöz? Tehát az a három lehetőség, amit mi számba vettünk a családok védelméről szóló törvény készítésekor, az majd előkerül időben – higgyék el, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást a gyermeknevelés és a nyugdíj összefüggése miatt.

Ezek azok a kérdések, amelyek öt percbe belefértek. Én úgy gondolom, hogy meg kell köszönnünk a válaszokat, hisz hozzásegítettek minket (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a jó döntéshez.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Videó »

Forrás »

Harrach Péter (KDNP) kétperces felszólalás

Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Én is reagálni szeretnék egy-két megjegyzésre. Az a kérdés, hogy az egyházi státusból kieső fenntartók intézményeivel mi lesz, részben már megoldott, hiszen az oktatási bizottság ülésén felmerült módosítót az előterjesztők befogadják, tehát az oktatási területen egy-két olyan intézmény van, ahol lehet segíteni. Szociális területen is van hasonló, de ott már folyamatban van ezeknek az átvétele, hiszen az államtitkárság kezeli ezt a kérdést – mondhatnék példákat is, de talán nem érdemes.

A tankönyvkérdéshez érdemes talán egy megjegyzést tenni. Aki ismeri az egyházak működését és belső világát, az tudja, hogy nem egy kizárólag profitorientált gazdasági tevékenységről van szó, amikor tankönyveket kiadnak, hanem éppen az egyházi tevékenység része ez, és az ezzel való gazdálkodás nem egy önálló, valóságos értelemben vett gazdálkodás, hanem a belső hitéleti vagy oktatási tevékenységnek a szerves része. Egészen másképp kezelendő egy vállalkozás, mint egy egyház ilyen irányú tevékenysége – ugyanez érvényes talán a közpénzek kérdésére is. Mi már a számvevőszéki törvényben ezt a kérdést rendeztük, tehát bizonyos értelemben megoldott ez a kérdés.

Természetes, hogy a költségvetésből juttatott pénzeket, természetes, hogy a pályázati pénzeket, akár uniós, akár hazai, a Számvevőszék ellenőrzi, tehát ez közpénznek minősült. Itt vitatható az 1 százalék kérdése, de mivel az szja jellege önmagában is vitatható, a célja pedig nyilván hitéleti (Az elnök a csengő megkocogatásával jelzi az időkeret leteltét.) , abba a kasszába kerül, ami már az autonómiának a része.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Videó »

Forrás »

Harrach Péter (KDNP) kétperces felszólalás

Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Ha valaki ezt a vitát hallgatja, és nem járatos ebben a kérdésben, akkor úgy gondolhatja, hogy Magyarország legnagyobb problémája a világnézeti semlegesség biztosítása vagy nem biztosítása, illetve a világnézeti elkötelezettség jelenléte. Én úgy gondolom, hogy sokkal inkább Magyarország nagy problémája, ha szabad ezt mondani, egy etikai deficit vagy azoknak a hátrányos helyzetű rétegeknek a problémája, amelyeken sok esetben éppen egy világnézetileg elkötelezett iskola és nevelés képes segíteni. És nem szeretnék példákat mondani, de akár Borsod megyében, akár máshol körülnézünk, akkor lehet ilyeneket találni.

Tehát azt a gondolatot, hogy az egyháznak biztosítani kell a világnézeti semlegességet – azt hiszem, így hangzott el az előbb -, talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy az egyháznak az iskolában a szülők szabad döntését kell tiszteletben tartani, és biztosítani kell nem a világnézeti semlegességet, hanem a megértést, a másik szabadsága iránti tiszteletet. És ismét mondom, ez akkor lenne probléma, ha az egyházak nem ilyenek lennének, de ha megnézzük a magyar valóságot, akkor azt látjuk, hogy valódi probléma nincsen az egyházi intézményekben, a probléma az ideológusok fejében van, akik ezt a jelenséget eltorzítva politikai szempontok érvényesítésére használják. Nem szeretném, ha előjönne a kilencvenes évek első felének hitvitája, amikor valóban ez a világnézeti semlegesség egyfajta egyházakkal szembeni ellenérzést volt hivatott kifejezni. (Nyakó István: Ezt a Fidesszel beszéljétek meg!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Videó »

Forrás »

Harrach Péter (KDNP) kétperces felszólalás

Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor megnyomtam a gombot, akkor még a vita elején voltunk, és akkor talán lehetett volna újat mondani – most már egy kicsit nehezebb.

Valóban, a világnézeti semlegesség és a világnézeti elkötelezettség egy olyan téma, amiről érdemes beszélni. Ennek van egy elvi és van egy gyakorlati, a magyar valósághoz alkalmazható szemlélete, nézete. Az elvi kérdés az sajnos az eddigi gyakorlat szerint azt mutatja, hogy a világnézetileg semleges kifejezés a rendszerváltás kezdetén ideológiai vitákat gerjesztett, sok esetben a világnézetileg semleges gondolat egy burkolt egyházellenességet takart. Hiszen ha belegondolunk, világnézetileg semleges ember, intézmény, oktatás nincsen, az államnak valóban lehet egyfajta semleges szerepe.

De ha a valósághoz próbáljuk alkalmazni ezt a kérdést, és megpróbáljuk ezt ilyen magas indulati szint nélkül, nem csupán politikai kérdésként kezelni, sokkal inkább egy település lakosságának egymást megértő szavaival, akkor azt kell mondanunk, hogy se az egyházi intézmények, se az önkormányzat és az egyház kapcsolata nem nélkülözi azokat a lehetőségeket, amiket a kérdés rendezésénél fel kell vetni.

Én is egyetértek azzal, hogy az oktatásügyben, elsősorban az oktatási törvényben kell ezzel a kérdéssel foglalkozni, másrészt viszont nem életszerű az az aggodalom, ami megfogalmazódik az előbb elhangzottakban. Hiszen az egyházi intézményekben akkor, amikor átveszik, vagyis a semmi helyett van egy egyházi intézmény, van annyi bölcsesség, hogy ezt a helyzetet megfelelően kezelik. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Ez a gyakorlat, ezt láttuk eddig.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Videó »

Forrás »

Harrach Péter (KDNP) vezérszónoki felszólalás

Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a sarkalatos törvényeket megalkotjuk, az új alaptörvényre támaszkodunk, egy erős Magyarországot és egy egészséges társadalmat kívánunk építeni, egy rendezett világot. Az egészséges társadalom pedig közösségekre épül, elsősorban családokra, civil szervezetekre, lakóközösségekre és nem utolsósorban egyházi közösségekre.

Néhány fogalmat érdemes röviden tisztázni. Ha az egyházat szeretnénk meghatározni, akkor az egyik definíció lehet az, amit a törvény is alkalmaz. Ez egy jogi szempontok szerint megfogalmazott definíció. A közgondolkodás a hétköznap számára azonban, azt kell mondanunk, az egyház nem más, mint az istenhívők közössége, akik közösen imádkoznak, egymást segítik, és a társadalom szolgálatát végzik. Tevékenységük egyik része tehát az úgynevezett hitéleti tevékenység. Ezt közösségben teszik. Gyermekeik itt szocializálódnak, elsősorban a normák, egyéni és közösségi életünket irányító normák tiszteletben tartására, és a transzcendensre irányuló figyelem, a közösségi élet arra ad nekik indítást, hogy az össztársadalom javára végezzék a szolgálatukat.

A törvény természetesen nem csak a keresztény egyházakról szól, de mivel Magyarországon élünk, talán egy gondolatot megérdemel a kereszténység mint az európai kultúra alapja.

(9.30)

Európa nem lenne az, ami ma, a kereszténység nélkül. És itt nem mehetünk el szó nélkül az európai ultraliberális képviselők keresztény gyökereket megtagadó magatartása mellett. Ez nemcsak elvágja a gyökereket, és veszélyezteti az identitást, de immunrendszerünket is gyengítő magatartás, egy önpusztító viselkedés.

Sok szó hangzott el a történelmi egyházakról. A preambulum elismeri a Magyarország történetében és kultúrájában folyamatosan meghatározó jelenséggel bíró egyházak szerepét. Természetesen ezek közé tartozik a katolikus egyház, amelynek ezeréves jelenléte és befolyása a magyar életre vitathatatlan, a protestáns egyházak fél évezredes jelenléte, és katolikusként mondom, a katolicizmus megújulására gyakorolt hatása, vagy a zsidóság történelmi jelenléte Magyarországon, ami ugyancsak tény. De nemcsak a klasszikus négy történelmi egyház jelenléte és tevékenysége formálta történelmünket, hanem több más kisebb egyházé is. Ezzel párhuzamosan természetesen a társadalmi támogatottság kérdéséről is érdemes szólni, hiszen a történelem alakul, változik. Egyes egyházak társadalmi támogatottsága is különböző a történelem során. A törvény megalkotásánál ezt is figyelembe kellett vennünk.

És természetesen ez a törvény nem a levegőben lóg, hanem a magyar valóságból indul ki. Ha egy pillantást vetünk arra a három törvényre, ami meghatározó volt újkori történelmünkben, akkor azt látjuk, hogy az 1895-ös törvény, amire hivatkozik jelen törvénytervezet is, nagy vita eredménye volt, amely a vallásszabadság értelmezéséről szólt. Nyilván egy átalakuló világnak egy sajátos eredménye volt ez a törvény. Az 1990. évi IV. törvény pedig egy diktatórikus állapot megszüntetését jelentette, tehát megint csak a szabadság törvénye volt. És akik még emlékeznek arra az időre, hogy milyen volt az a világ előtte, a létező szocializmus világa, akkor tudják, hogy létezett egy olyan intézmény, amit ÁEH-nak neveztek, minden következményével, de erről talán még egy gondolatot szeretnék szólni. És végül a 2011-es törvény, amit nyugodtan nevezhetünk a felelős szabadság törvényének.

Itt kell megemlítenem, hogy egy hosszú egyeztetési folyamaton ment át ez a törvény, és bizony az összes érintettel való tárgyalás, elsősorban az egyházakkal, a szakértőkkel és a különböző politikai nézetet valló, egyházpolitikával foglalkozó politikusokkal való egyeztetés során alakult ki a mai szövegtervezet. Én ezt sikeresnek tartom, mint ahogy az egyházak is annak tartják, általánosan elfogadottnak. Viszonylag kevés kritika fogalmazódott meg vele szemben, leszámítva persze az előttem szóló vezérszónokot. Gondolom, nagy feladat lehetett ennyi kritikát, hibát találni ebben a törvényben. Természetesen összecsengett ez egy általam is ismert liberális egyházpolitikus véleményével.

És itt az egyházpolitika szereplőiről is kell néhány szót szólnom. Említettem az előbb a létező szocializmus világát. Akkor a derék kommunisták, egyházellenes figurák törekvése az volt, hogy az egyházakat elsorvasszák. Aztán jött egy másik korszak, ami az erőteljesen liberális, mondhatnám, ultraliberális egyházpolitikusok világa volt, akik a templomfalak közé akarták az egyházakat beszorítani. Elismerték szabad működésüket a hitélet terén, és bár elismerték, de mindenben gátolták a társadalmi tevékenységüket, különösen az oktatás területén. És úgy érzem, most egy olyan időszaknak vagyunk részesei, amikor az egyházakat belülről ismerő és gyakorló hívőként élő emberek tudják ezt a területet gondozni.

A törvény kezdő mondata meghatározza azt, hogy mit gondolunk mi az egyházak társadalmi tevékenységéről. Így szól: “A magyarországi egyházak és vallási közösségek a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezői.” Van néhány gondolat a törvényben, amit érdemes megemlíteni, csak címszavakban. Amikor az azonos jogokról és kötelességekről van szó, akkor ki kell mondanunk, hogy az egyházak súlya természetesen különböző. És ez a társadalmi súly nyilván meghatározza az állammal való kapcsolatukat is.

Itt kell egy pillanatra emlékeztetnem a mellékletekről elhangzottakra. Azt hiszem, hogy ez sokakban, akik a törvényt felületesen olvassák, téves gondolatokat ébreszt. Hiszen ezek a mellékletekbe foglalt csoportosítások gyakorlatilag egy-egy kaput jelentenek a regisztrációban való megjelenéshez, nem pedig a már regisztrált egyházak közötti különbségtételt. Tehát valaki azért lesz a regisztráció birtokosa, mert a történelem folyamán olyan meghatározó szerepet játszott, a másik egyház azért, mert társadalmi tevékenysége miatt az állammal szerződést kötött, a harmadik azért, mert egy világegyházhoz kapcsolódik. Tehát a belépés lehetőségéről és nem a későbbi megkülönböztetésről van szó, hiszen mindnyájan azonos jogokkal és kötelességekkel rendelkeznek, de természetesen nem azonos súlyúak.

A vallásszabadság kérdése nemcsak a címben fordul elő, hanem fontos, ma már mindenki által elfogadott, alapvető jogról van szó. És itt engedjék meg, hogy egy 1947. október 7-én, az Országgyűlésben elhangzott beszédből idézzek, Barankovics István beszédéből, aki a jelenlegi KDNP elődjének, a Demokrata Néppártnak az elnöke volt. A következőt mondja a lelkiismereti és vallásszabadságról: “Minthogy mi a lelkiismereti szabadságot minden emberi szabadságjog anyajogának tekintjük, természetes, hogy a vallásszabadság elvének alapján állunk. Mi azonban a vallásszabadságot nem kizárólag magánszabadságnak, hanem közszabadságnak is tekintjük. Az a szabadság, hogy mindegyikünk minden közvetlen vagy közvetett külső kényszertől mentesen választhatja meg azt a hitet, amelyet vallani és gyakorolni kíván, és hogy a hitéért és magatartásáért őt semmiféle hátrány nem érheti.” Azt hiszem, klasszikus megfogalmazása ez a lelkiismereti és vallásszabadságnak, és mutatja azt, hogy több mint 60 évvel ezelőtt a kereszténydemokrata szellemiséget valló párt ugyanazt gondolta erről, mint ma mindnyájan gondolunk.

És amikor vallásszabadságról van szó, akkor engedjék meg, hogy egy aktuális, elsősorban a keresztény világon belüli kérdésről szóljak, az ökumené kérdéséről. Jó érzés volt hallani, amikor itt egy református lelkész képes volt az idevágó és jó idézetet a pápától elmondani. Ez azt jelenti, hogy az egymás iránti tolerancia és a másik elfogadása megfelelő ebben a Házban is.

(9.40)

Én azt vallom, hogy a felekezeti sovinizmus ma keresztényellenes magatartás, és ezt mindnyájunknak, akik komolyan veszik a saját hitüket, érvényesíteni kell.

A jogokról sok szó esik ebben a törvénytervezetben, a szülők jogáról is, elsősorban arról, hogy maga döntsön gyermeke vallási neveléséről. Ma már ez is természetesnek tűnik, de ne felejtsük el, hogy mi egy 1990. évi törvény helyébe léptetünk egy másik törvényt, amely arra volt hivatott, hogy diktatórikus viszonyokat megszüntessen.

Az állam és egyház kapcsolatáról világosan fogalmaz a törvénytervezet; különváltan működik az állam és az egyház, mondja, de a közösségi célok érdekében együttműködik. Ez a különváltság jogi szempontból Magyarországon már nem jelent problémát, hiszen évtizedek, sőt évszázadok óta ez így van, de az együttműködés folyamatosan alakuló, fejlődő követelmény, és nem is olyan régen még ennek komoly hiányosságai voltak. Mindez természetesen a társadalom érdekében, az egész nemzet érdekében történik.

Ki kell hogy mondja ez a törvény azt, hogy az egyház felügyeletére semmiféle szervet nem lehet létrehozni. Megint csak utalok arra, hogy nem volt olyan régen az az idő, amikor felügyelték és irányították az egyházakat.

Szólnom kell a világnézeti semlegesség kérdéséről, hiszen az előző vezérszónok is ezt említette. A világnézeti semlegesség, hogy létezik vagy nem létezik, azon lehet vitatkozni; hogy bizonyos állami intézményekben ez jogos követelmény, az is elfogadható, de hogy az egyházi fenntartású intézményekben világnézeti elkötelezettség követelhető meg, ez abszolút természetes. Az elmúlt évek rendelkezései és egyházpolitikája ezt lehetetlenné tette, és ez volt az egyik legnagyobb ellentmondása ennek az egyházpolitikának.

Végül engedjék meg, hogy kifejezzem azt a meggyőződésemet, hogy ez a törvény, az érintettek által elfogadott törvénytervezet a szabadság és felelősség törvénye lesz, ha a tisztelt Ház elfogadja, amit magam is az előterjesztők nevében remélek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Videó »

Forrás »