Gulyás Gergely (Fidesz) kategória bejegyzései

6392/37 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Lázár János (Fidesz) Gulyás Gergely (Fidesz) Harrach Péter (KDNP) Dr. Szűcs Lajos (Fidesz)


Forrás »

6391/84 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Lipők Sándor (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/14 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Lipők Sándor (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/63 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Szilágyi Péter (LMP) Dr. Schiffer András (LMP) Karácsony Gergely (LMP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/9 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Göndör István (MSZP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Ujhelyi István (MSZP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/50 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Göndör István (MSZP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/45 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Dr. Papcsák Ferenc (Fidesz) Dr. Vas Imre (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/8 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/7 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Dr. Tapolczai Gergely (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/6 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/42 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Dr. Puskás Imre (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/39 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Dr. Molnár Csaba (független) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/117 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Farkas Gergely (Jobbik) Dr. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) Dúró Dóra (Jobbik) Novák Előd (Jobbik) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Dr. Nyikos László (Jobbik) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/88 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Lipők Sándor (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/25 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Dr. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/29 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Dr. Harangozó Tamás (MSZP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/28 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Mesterházy Attila (MSZP) Dr. Ujhelyi István (MSZP) Dr. Harangozó Tamás (MSZP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Bárándy Gergely (MSZP) Dr. Simon Gábor (MSZP) Lukács Zoltán (MSZP) Simon Gábor (MSZP) Gúr Nándor (MSZP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/5 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Mesterházy Attila (MSZP) Dr. Ujhelyi István (MSZP) Dr. Harangozó Tamás (MSZP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Simon Gábor (MSZP) Dr. Bárándy Gergely (MSZP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

5006/38 Az országgyűlési képviselők választásáról

Irományszöveg

Lázár János (Fidesz) Kósa Lajos (Fidesz) Pokorni Zoltán (Fidesz) Rogán Antal (Fidesz) Gulyás Gergely (Fidesz) Boldog István (Fidesz) Dr. Varga István (Fidesz) Dr. Szűcs Lajos (Fidesz) Gelencsér Attila (Fidesz) Balla György (Fidesz) Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz) Dr. Vitányi István (Fidesz)


Forrás »

Gulyás Gergely (Fidesz) vezérszónoki felszólalás

Gulyás Gergely (Fidesz)

GULYÁS GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alapítványok, egyesületek és egyéb szervezetek nyilvántartásával összefüggő eljárásokról szóló jogszabály régi hiányosságot pótol akkor, amikor modern alapokra fekteti a bírósági működést és nyilvántartást. Egyértelmű helyzetet teremt azzal, hogy megszünteti azt a jelenlegi helyzetet, amelyben az eljárási és anyagi jogi szabályok nem különülnek el világosan.

Ráadásul az eljárási szabályok, személyes tapasztalatok alapján mindannyian, akik jogászok vagyunk, mondhatjuk, hogy eddig nem voltak kellően gördülékenyek, a nyilvántartásokba való betekintés hihetetlen nehézségekkel járt. Ehhez képest több évtizedes előrelépést jelent ennek a jogszabálynak az elfogadása. Ezt szolgálja annak az informatikai rendszernek a kialakítása, amit az országos bírói hivatal fog kezelni, illetve az, hogy 2012. június 30-ától ez a nyilvántartás, az informatikai rendszer biztosítja az elektronikus úton való eljárás lehetőségét e szervezetek számára. A cégeljárásokból már ismert űrlapokon interneten keresztül is be lehet nyújtani a kérelmeket. Ez egyszerűsíti az eljárást, költséghatékonyabbá teszi, nyilvánvalóan az eljárási költségek ezen intézkedések és ezen törvényi rendelkezések folytán jelentősen csökkenni fognak.

Emellett szintén jelentős változtatás, hogy az eljárási törvény a cégeljárás mintájára megteremti az egyszerűsített eljárás lehetőségét, ami 15 nap alatt lehetővé teszi e szervezetek bejegyzését. Az eddigi egyesületalapítások vagy alapítvány alapító okiratának bírósági benyújtását követő nyilvántartásba vétele lényegesen hosszabb idő volt. Azok a minták, amelyeket ezekben az eljárásokban is a jövőben használni lehet, az egyesületek nyilvántartásba vételét gyorsítani, egyszerűsíteni fogják, az egyébként jogban nem jártas polgárok számára is könnyebben elérhetővé teszik.

A javaslat előremutató a tekintetben is, hogy a 2/208. közigazgatási jogegységi határozat gyakorlatát átveszi, és erre építve kialakíthatóvá válik a törvényben a nyilvántartásból való törlés rendezett eljárásrendje, amely eddig komoly hiányosság volt.

Fontos újítás az is, hogy az egyablakos eljárás folytán a bíróság fogja intézni az adószám és a statisztikai számjel beszerzését 2012. június 30-ától, tehát e tekintetben is lényegesen egyszerűsödni fog az eljárás. A javaslat háttérjogszabályként is érvényesül pártok, sportszervezetek, kölcsönös biztosítóegyesületek és szakszervezetek esetén, amennyiben a szervezetre irányadó törvény ettől eltérően nem rendelkezik.

Összességében egy olyan szakmai javaslat van előttünk, amely valamennyi párt támogatására méltó lehet az által, hogy azt az évtizedes lemaradást, amely eddig ezen a területen tapasztalható volt, megszünteti, és az igazságszolgáltatás modern működésének feltételeit kellő hatékonysággal megteremti.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Videó »

Forrás »

Gulyás Gergely (Fidesz) napirend előtti felszólalás

Gulyás Gergely (Fidesz)

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor az “Adósságtörlesztés” címet adtam a napirend előtti hozzászólásomnak, akkor nem arra a feladatra gondoltam, ami a magyar gazdaságpolitika fő célját határozza meg, a megnövekedett államadósság törlesztését, éppen azért, mert nemcsak materiális kérdéseket kell a demokráciában tisztázni, hanem világosan kell látni azt is, hogy a rendszerváltozás többfajta adósságot halmozott föl, és ezen adósságok közül csak egyik az az államadósság, amelynek a mértéke a magyar gazdaságpolitikát különböző mértékben bénította meg, de legalább ilyen nagy erkölcsi adósságokat is felhalmozott a rendszerváltozás.

Az erkölcsi adósságok között első körben mindenféleképpen azt kell megemlíteni, hogy Magyarországon elmaradt az érdemi igazságtétel, nem történt meg a legsúlyosabb bűnök felelősségre vonása sem a kommunista bűnök kapcsán, és olyan értelemben sem valósult meg az igazságtétel, hogy a mai napig is a kommunista diktatúra áldozatai rosszabbul élnek, mint azok, akik a diktatúrát működtették.

Úgy gondoljuk, hogy a legjobb természetesen a rendszerváltozást követően lett volna rendezni ezeket a kérdéseket, de miután akkor nem került sor erre, ezért ma már a feladat csak az, hogy ami még mindig időszerű, amit még mindig végre lehet hajtani, azt ez az Országgyűlés tegye meg, lezárva ezzel végleg a rendszerváltozás erkölcsi kérdéseit, és törlesztve azt az adósságot, amit ennyi idő után is még törleszteni lehet.

Amikor erről a témakörről beszélünk, akkor két területet szoktunk megemlíteni. Az egyik a büntetőjogi felelősségre vonás kérdése.

Szeretnénk nagyon világossá tenni azt, hogy szűk körben, a diktatúra megtorló időszakának hatalomgyakorlóiról, kizárólag azokról beszélünk, akiknek a kezéhez valóban vér tapad, akik 1956-ot követően vagy megelőzően a diktatúra fenntartása során mások élete elleni súlyos cselekményeket rendeltek el, vagy pedig az országot árulták el, az országgal szemben lettek hűtlenek. Ezek azok a kategóriák, amelyeket még ennyi idő után sem késő büntetni, ezek azok a kategóriák, amelyeket egyébként álláspontunk szerint a nemzetközi büntetőjog alapján is büntetni lehetne, de az új alaptörvény átmeneti rendelkezései megteremtik a lehetőségét annak, hogy ugyanúgy, ahogy a térség volt kommunista országainak többségében, az elévülés nyugvásával szűk körben a legsúlyosabb bűncselekmények ezt követően is büntethetővé váljanak.

A másik terület, amiről érdemes beszélni, a kommunista időszakra tekintettel élvezett juttatások kérdése. Azt látjuk, hogy az az igazságtalanság, ami egy ’56 után éveket a börtönben töltő áldozat és ugyanebben az időszakban a pártállam élén álló vezetők mai nyugdíjjuttatásaiban ma még mindig felfedezhető, tapasztalható és látható, ez olyan igazságtalanság, amely 20 évvel a rendszerváltozást követően sem fogadható el, ezért ennek az Országgyűlésnek e tekintetben is szimbolikusan le kell zárni a rendszerváltozást, és igazságot kell tennie.

Azonban amikor ezeket a javaslatokat megfogalmazzuk, akkor azt látjuk, hogy az ellenzék részéről szándékosan vagy tudatlanságból, de előszeretettel értik félre ezeket a javaslatokat. Senki nem akarja megbélyegezni az MSZMP volt tagjait, senki nem kívánja mai, szabadon választott pártok országgyűlési képviselőit kriminalizálni. Senki nem vitatja a szabad választások eredményét és a szabad választásokon elért mandátumok alapján a képviselet jogosultságát.

Kifejezetten a vezetőkről beszélünk, és beszélünk az MSZMP felelősségéről, és beszélünk az MSZP felelősségéről is abban a vonatkozásban, hogy amikor ’89-ben szabadon dönthetett arról, hogy jogutódja lesz-e a korábbi állampártnak, vagy pedig ezt a jogutódlást megszakítva a vagyonról is lemond, akkor az előbbit választotta, annak reményében, hogy a hatékonyabb működés feltételei biztosítottak lesznek. Ezzel viszont ennek az erkölcsi tehertételnek a következményeit is viselnie kell, aminek ma már közvetlen jogi következménye nincs, de tényszerű az a megállapítás, amit az Alkotmánybíróság döntése is megerősít, hogy a Magyar Szocialista Párt a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódja. Ennek rögzítése szintén erkölcsi felelősség, és nem más, mint valósághű ábrázolása annak, ami ’89-90-ben történt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Videó »

Forrás »

Gulyás Gergely (Fidesz) előadói válasz

Gulyás Gergely (Fidesz)

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Elég hosszú és terjedelmes vitán vagyunk túl, aminek a tárgyhoz csak egy része kapcsolódott. Én ennek ellenére igyekszem a törvényjavaslat eredeti céljához és ahhoz a környezethez ragaszkodni, amelyben és amely okok miatt ez a javaslat megszületett.

Tehát az elég jól látható volt, hogy hol vannak éles különbségek a Magyar Szocialista Párt véleménye és a mi véleményünk között. Ennek ellenére én továbbra is azt a támogatást véltem felfedezni Nyakó képviselőtársam felszólalásában, ami az emberi jogi bizottságban a törvény támogatásához vezetett. Ugyan már kevésbé volt egyértelmű, mint ott, amikor szavazni kellett, de én azt is egy eredménynek tartom, hogy ha az MSZP-frakcióból lesznek olyanok, akik ezt a törvényt végül támogatni tudják.

Ugyanakkor miután sokan reagáltak Ipkovich képviselőtársam felszólalására, hosszan én ezt nem teszem, de mégis úgy gondolom, hogy az országra a nehéz gazdasági helyzet ellenére a legnagyobb veszélyt az erkölcsi nihilizmus jelenti. Azt mondani, hogy emberiesség elleni bűntettekkel ne foglalkozzunk, mert magas a benzinár, úgy gondolom, ez a demagógiának olyan foka, ami fölöslegessé teszi a vitát. Lehet, hogy nem szó szerint így hangzott el, de a kettőt egymással összefüggésbe hozni a demagógiának olyan foka, ami az értelmes vitát teszi fölöslegessé. Az a baj, hogy ezzel a javaslattal nem tudok mit kezdeni.

Én úgy gondolom egyébként, hogy Magyarországon a gazdasági nehézségeket megélő polgárok közül nem nagyon van olyan, aki zárójelbe teszi ezeket a nehézségeket azért, mert most az emberiesség elleni bűntettekről az Országgyűlés tárgyal. Tehát az a fajta felvezetés, ami hosszabb ideje minden egyes MSZP-s megszólalást nem gazdasági tárgyú törvénytervezeteknél követ, hogy az valamiféle figyelemelterelés, én nem hiszem, hogy politikailag igaz lenne, és akár csak az emberek számára egy elfogadható és igaz érvelést jelentene.

Ami a korábbi, a legsúlyosabb kommunista bűnök megbüntetésére vonatkozó büntetőjogi törekvéseket illeti, ott valóban egyetértek azzal, hogy ezek közül a legfontosabb a Zétényi-Takács-törvény volt. Ez egyébként szintén nem egy túlzott megtorlást eredményezett volna, hanem azt mondta volna ki, hogy a legsúlyosabb cselekményeknél, hazaárulás, emberölés, illetve halált okozó testi sértés esetén – utóbbi csak azért került ebbe a körbe, hogy ha valakit az Andrássy út 60-ban halálra vertek, akkor az ölési szándékot ne kelljen külön bizonygatni ahhoz, hogy az elévülés ténye megállapítható legyen, illetve az elévülés ténye ne merülhessen föl -, tehát ennél a három tényállásnál tette volna lehetővé a Zétényi-Takács-törvény azt, hogy az elévülés nyugvását állapítsa meg a törvényhozó. Tehát ezeknek a cselekményeknek az elévülése csak 1990. május 2-ával, az első szabadon választott Országgyűlés alakuló ülésével indult volna meg.

Ehhez hasonló, sőt ennél egyébként még valamivel keményebb megoldást a német alkotmánybíróság a német alaptörvénnyel összhangban állónak ítélt. A magyar Alkotmánybíróság, amelynek a tevékenységéről én egyébként jó véleménnyel vagyok összességében, de mégis úgy gondolom, hogy a rendszerváltozás egyik legnagyobb erkölcsi adósságát halmozta fel az Alkotmánybíróság akkor, amikor ezt a rossz és téves döntést meghozta. Nem tudom, hogy mi vezetett ehhez a döntéshez, illetve valóban az az érvelés vezetett-e ehhez a döntéshez, amely a jogbiztonságot az igazságosság elé helyezte.

Ugyanakkor ennél a törvényjavaslatnál nem kell aggódni emiatt, hiszen itt valóban semmi másról nincs szó, mint Magyarország a nemzetközi jogi kötelezettségének eleget tesz akkor, amikor a nürnbergi katonai törvényszék alkotmányában szereplő bűncselekmények törvényi tényállását a belső jog részévé teszi, és mivel e tekintetben az elévülés lehetőségét ’68-ban a New York-i egyezmény kizárta, amelyhez Magyarország csatlakozott, itt alkotmányossági kérdés nem merül föl. Éppen azért nem merül egyébként föl, mert mások által megfogalmazott jobbikos kritikák ellenére nem nyúlunk hozzá az eredeti szöveghez, a hivatalos fordítást, illetve az angol szöveget tettük a törvény részévé.

Van olyan módosító javaslat, ami arra irányul, hogy még ez se kellene, csak utaljunk rá. Én minden javaslatot szakmailag szívesen megfontolok, illetve az ehhez szükséges szakmai segítséget természetesen igénybe vesszük, de a törvényjavaslat alkotmányossága éppen ezért nem merülhet föl, mert az Alkotmánybíróságnak volt egy ’93-as döntése is, illetve az 1993. évi XC. törvényről is hozott az Alkotmánybíróság egy döntést, ami éppen azt mondta ki, hogy ilyen formában, akár külön jogszabályban a törvénybe iktatása a nemzetközi jogi kötelezettségvállalásnak a büntetőjog területén nem ütközik a visszamenőleges hatály tilalmába.

Ezért aztán, hogy ha a Fidesz-honlapon ezzel a címmel szerepelt cikk, hogy elévülhetetlenné válhatnak az emberiesség elleni bűncselekmények, akkor ezt nagyon sajnáljuk, nyilván nem erről van szó. Természetesen előfordul, hogy a sajtó olyan címet ad, ami nem írja le pontosan a valóságot, de a lényeg az, hogy reményeink szerint büntethetővé válnak az emberiesség elleni bűncselekmények. Innentől kezdve kár azon filozofálni, hogy mi volt eddig a belső jog része és mi válik majd most azzá, mert mi jogalkotóként nem tehetünk mást, csak a jogalkalmazónak ezt a lehetőséget megnyithatjuk.

Végül, hogy ki fordulhat egyébként Alkotmánybírósághoz, muszáj egy megjegyzést tennem, mert ez tipikus esete annak, hogy mindaz, aki ellen ezen tényállás alapján esetlegesen büntetőeljárás indul, mind kivétel nélkül Alkotmánybírósághoz fordulhat. Hiszen az alkotmányjogi panasz éppen azt a lehetőséget teremti meg – ha úgy tetszik, Biszku Béla is Alkotmánybírósághoz fordulhat -, hogy mindaz, aki személyében tart alkotmányellenesnek valamilyen rendelkezést, rá vonatkozó, vele szemben bíróság előtt alkalmazott rendelkezést, az a jogerős ítélettel szemben is Alkotmánybírósághoz forduljon, nem csupán egyébként a törvény alkotmányosságát megkérdőjelezendő, hanem akár még a jogalkalmazás alkotmányosságát is. Ez az, amire eddig még egyáltalán nem volt lehetőség.

Itt a Biszku-eljárással kapcsolatos plágiumgyanú ügyében szeretném jelezni, hogy egy remek gondolatnak tartom azt, hogy Biszku Bélát nem amiatt kell elítélni, ami a véleménye arról, amit korábban tett, de azért annyira nem tartom remek gondolatnak, hogy másnak ez ne juthatna eszébe. Tehát szorgalmasan figyelem a magyar politikai élet fontosabb eseményeit, akár még ebben a Jobbik-sajtótájékoztatók is beletartoznak, de nem emlékszem erre a nyilatkozatra. Az Al Capone-s rész pedig a szombati Magyar Nemzetben nem tudom, megjelent-e, de a velem egyeztetett nyilatkozatnak nem volt része, én ilyet nem mondtam, és egyébként nem is értek egyet azzal – az egész tényállás alkotmányosságáról szívesen folytatnék vitát, de lehet, hogy a saját frakciómban is kisebbségben maradnék -, hogy vajon a véleménynyilvánítási szabadságot ilyen mértékben korlátozó rendelkezés büntetése helyes-e vagy sem. De éppen ezért nem is értek egyet azzal, hogy valakit emiatt kell felelősségre vonni.

Arra a felvetésre, hogy megszavaztam-e vagy sem, itt négy darab tényállás volt, amiből, ha jól tudom, hármat a Jobbik is támogatott, és lehet, hogy talán a törvényjavaslat egészét a Jobbik is megszavazta, de lehet, hogy csak tartózkodtak. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból: Nem szavaztuk meg.) Tartózkodtak. Köszönöm a segítséget. A másik három tényállás miatt egyértelműen megszavaztam, de most ezt nyugodtan jegyzőkönyvbe is rögzíthetik, sőt rögzítették is, hogy én olyan formában a véleménynyilvánítási szabadság korlátozása ellen vagyok, amit ezek a tényállások tartalmaznak. Egyébként éppen ilyen vicces helyzetek állhatnak elő, hogy valaki, aki a lehető legsúlyosabb bűncselekményeket elkövette, az erről való véleménye miatt kell hogy bíróság elé álljon.

Végül azért ne tegyünk úgy, mintha nem lenne egy olyan nemzetközi környezet, ahol hasonló tényállások alapján folytak büntetőeljárások. Tudjuk, hogy ma is Lengyelországban folyamatban vannak korábbi kommunista vezetőkkel szemben büntetőeljárások. Csehországban 2008-ban a koncepciós büntetőperben ügyészként eljáróval szemben született jogerős ítélet.

(23.30)

Tehát egyáltalán nem furcsa az, hogy most kerül ez az ügy terítékre. Természetesen – én ezt az expozémban is világossá tettem – az lett volna a szerencsés, ha ezek az ügyek a rendszerváltozás után rendezhetők. Viszont e tekintetben Európa sem volt túl gyors, mert akár a prágai egyezményt, akár az Európai Parlamentnek végre a nemzetiszocialista és a kommunista bűntetteket egyenlő súllyal és egyenlő formában elítélő határozatát nézzük, ezek mind az elmúlt évek termékei. Lehet, hogy itt is szép lassan megindul egy tisztulási folyamat. Ennek része az, hogy a volt kommunista államok a saját belső jogukba átültették ezeket a szabályokat, vagy több helyen közvetlenül a nemzetközi jog alapján alkalmazták.

Mindezekre tekintettel mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy azokat a javaslatokat, amelyek módosító indítványként érkeznek, meg fogjuk fontolni. Nyilvánvaló, hogy a visszamenőleges hatály tilalmát csak a nemzetközi jogi kötelezettségvállalás alapján történő büntető igazságszolgáltatás nem sérti. Ebbe a körbe a genfi egyezmény tartozhat még, s az én ismereteim más nem. Ezek körülbelül meghatározzák azokat a kereteket, amelyeken belül a módosító javaslatok támogathatók. Ugyanakkor minden olyan ötletet várunk, amely a végrehajtást elősegíti.

Még egyszer hangsúlyozom, a mi lehetőségünk annyi, hogy megnyitjuk a lehetőségét annak, hogy a legeslegsúlyosabb esetekben a büntető igazságszolgáltatás eljárhasson. Ezen túl nekünk egyedi esetekben azt meghatározni, hogy a tényállás pontosan milyen cselekményre terjed ki és milyen cselekményre nem terjeszthető már ki, nem helyes, éppen azért, mert átvennénk egy olyan feladatot, ami alkotmányosan nem bennünket illet, hiszen ez az ügyészség, illetve a bíróság feladata lesz. Természetesen arra törekszünk, hogy ezek a tényállások minél teljesebbek legyenek.

Azt hiszem, hogy összességében mindenre reagáltam, úgyhogy köszönöm szépen a vitában való részvételt. Talán még egy pont: a Fidesz lassan két és fél évtizedes múltját sokféleképpen lehet értékelni, de azzal kapcsolatosan alapos vádat megfogalmazni aligha lehet, hogy a Fidesz ne állt volna mindig a kommunizmussal szemben. Ez a Fidesz alakulásától kezdve mindig is így volt.

Köszönöm szépen.

Videó »

Forrás »

Gulyás Gergely (Fidesz) felszólalás

Gulyás Gergely (Fidesz)

GULYÁS GERGELY, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi bizottságban valamennyi párt képviseltette magát, és a javaslatot mindegyik párt egyhangúlag támogatta.

Köszönöm a figyelmet.

Videó »

Forrás »

Gulyás Gergely (Fidesz) expozé

Gulyás Gergely (Fidesz)

GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 21 évvel a rendszerváltozás után egy igazságtételi törvény van előttünk. A javaslat technikailag nem szól másról, mint hogy pótoljuk négy évtizedes mulasztásunkat, és megfelelő formában tegyük a magyar jog részévé azt, amit a magyar állam 1968-ban a New York-i egyezményhez való csatlakozásával vállalt, azaz, hogy a nürnbergi katonai törvényszék alapokmányában szereplő bűncselekmények elévülhetetlen formában a magyar jog részét képezik.

A javaslat összhangban áll az Alkotmánybíróság nemzetközi büntetőjogra vonatkozó gyakorlatával, továbbá szintén összhangban van a polgári lakosság háború idején való védelmére vonatkozó genfi egyezmény szabályaival is. A javaslat kidolgozásáért és az ügy fáradhatatlan képviseletéért köszönet illeti dr. Gellért Ádám nemzetközi jogászt.

Ugyan a javaslat elfogadása akár egy egyszerű jogtechnikai megoldásnak is minősíthető, mégis kár lenne vitatni, hogy az előterjesztő szándéka szerint a javaslat többről szól, mint hogy csupán nemzetközi jogi kötelezettségünknek tegyünk eleget. A javaslat arra irányul, hogy a rendszerváltozáskor a Zétényi-Takács-törvény megsemmisítése által lehetetlenné tett méltányos és helyénvaló büntető igazságtétel elmaradását követően két évtizeddel nyissuk meg e lehetőséget abban a szűk körben, ahol ez alkotmányosan lehetséges, és tekintettel az azóta eltelt időmúlásra is helyénvaló.

Nem vitás, hogy a legszerencsésebb, ha egy diktatúra bukását követő egy évtizeden belül ezek az ügyek lezárhatóak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha ez bármely okból nem így történt, akkor ma már indokolatlan lenne helyes választ adni a két évtizede levegőben lógó kérdésre. Ezek a cselekmények éppen azért nem évülnek el, mert a nemzetközi büntetőjog alapvető szabályait megalkotóknak is az volt a véleményük, hogy ha valaki tervezetten, borzalmas eszmék és idegen hatalmak szolgálatába állva gyilkoltatja meg polgártársait vagy a gyilkolásban közreműködik, akkor neki nem keletkezhet joga ahhoz, hogy valaha az időmúlásra hivatkozva mentesüljön a büntetőjogi felelősségre vonás alól.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a Zétényi-Takács-törvény alapgondolata volt és ezt a német szövetségi alkotmánybíróság a magyarral szemben jogilag jelentőséggel bíró szempontként vette figyelembe, hogy az elévülést azok javára indokolt figyelembe venni, akikkel szemben a cselekményt követő büntetőeljárás legalább elviekben lehetséges volt.

Az 1956-os megtorlások esetén azonban ugyanaz a cselekmény fosztotta meg életétől az ártatlant, és változtatta fizikai erőszakkal diktatúrává a forradalomban megnyilvánuló szabadságvágyat. Átvitt értelemben ugyanaz a kéz szorongatta hálásan a forradalmat vérbe fojtó orosz katonák kezét, mint ami a kötelet az oroszokkal szemben helytálló forradalmárok nyakába tette. Egyszerre követték el a bűncselekményeket, és remélhették az így megszerzett hatalom birtokában azok elévülését.

Az új alaptörvény a nemzetközi joggal összhangban rögzíti, hogy nem ismerjük el a totalitárius diktatúrák által elkövetett bűntettek elévülését. Itt nem a diktatúra működtetésében való egyszerű részvételről beszélünk, hanem az emberölésekről, a gyilkosságokról, a halált okozó kínzásokról és kegyetlenkedésekről, amelyek elévülés nélküli üldözésére Magyarország nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt.

Szeretném egyértelművé tenni, hogy ez nem jelenti a büntetőjog területén a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmának átlépését, mivel az Alkotmánybíróság már 1993-ban egyértelművé tette, hogy az emberiesség elleni bűncselekmények el nem évülhetőségére tett nemzetközi jogi kötelezettségvállalás nem sérti a visszamenőleges büntetőjog tilalmát, mivel az e tárgyban született ENSZ-egyezmény a büntethetőségnek a belső jogoktól való függetlenségét a büntethetőség időtartamára is kiterjeszti.

(21.20)

Azért sem tartjuk elfogadhatónak, hogy ezen a területen ne legyen gyökeres változás, mert elutasítjuk a kettős mércét. Elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy míg az egyik szélsőséges eszme nevében elkövetett bűncselekmények esetén a büntető igazságszolgáltatás még hat és fél évtizeddel a történtek után is büntetőeljárást indít, addig ma is magas állami nyugdíjjal békében tengethetik mindennapjaikat azok, akik nem a legalsóbb szintű végrehajtói, hanem a legmagasabb szintű elrendelői és közreműködői voltak a forradalmárok Magyar Szocialista Munkáspárt általi legyilkoltatásának és bebörtönzésének.

Itt érdemes egy pillanatra megállni. Képzeljük el a fordítottját annak, ami ma a magyar valóság. Képzeljük el, hogy elfogadhatónak találná bárki, hogy miközben végül egyébként megalapozatlannak bizonyuló vád alapján büntetőeljárás folyna egy közkatonával szemben a kommunista rémuralom alatt elkövetett bűntett miatt, addig Szálasi helyettese a Rózsadombon magas nyugdíjjal élvezné a békés öregkort. Aki nem mér egyenlő mércével két tömeggyilkos diktatúra bűnei esetében, az azokat segíti, akik bármelyiket relativizálni akarják.

Bízom benne, hogy ez az elismerésre méltó ötpárti támogatás, ami e törvényjavaslatot az emberi jogi bizottságban övezte, mindvégig fennmaradhat a parlamenti vita során is. Ne felejtsük el, hogy a forradalom utáni megtorlás szavakban leírhatatlan brutalitása bármely kor bármely, az emberi méltóságot semmibe vevő totalitárius diktatúrájának megtorló gépezetével párhuzamba állítható.

Marosi Endre “1956 – fiadnak hagyd örökül” című könyvéből szeretnék röviden idézni, amelyben a szerző részletesen foglalkozik a megtorlások számtalan áldozatának szenvedéstörténetével.

“De nem a kivégzés volt a szenvedések tetőpontja. Volt, akiket kivégzésük előtt összevertek. A foglyok tudomása szerint a halálra ítélt Dudás Józsefet és Szabó Jánost cellájukban verték agyon. A rendszerváltozás után elvégzett igazságügyi orvos szakértői vizsgálat a csontok másodlagos töredezettsége alapján a súlyos megveretés tényét bizonyítva látta. Békéscsabán 1957. február 2-án kivégezték Mány Erzsébetet és Farkas Mihály tartalékos honvéd főhadnagyot, akik Gyulavári községben a pufajkásokkal szemben fegyveres ellenállást szerveztek, bár harcra nem került sor. Őket is és velük elfogott társaikat is mind a katonai bírósági eljárás időszakában többször súlyosan bántalmazták. A Kisfogház siralomházának adatlapján nevük mellett két szó áll: halálra kínozták. Ez nem teljesen így történt. Halálra ítélték őket, de kivégzésük előtt úgy összeverték mindkettőjüket, hogy többé lábra állni nem tudtak. Mány Erzsébettől szülei a kivégzés előtt elbúcsúzhattak. Lányuk a hordágyon fekve mondta el nekik, hogy gyógyíthatatlan nyomorékká verték. A két magatehetetlen fiatalt fához kötve lőtték agyon.”

Röviden összefoglalva azt mondhatjuk, vagy nincsenek el nem évülő bűntettek, vagy pedig ezek azok voltak, ezért arra kérek minden pártot, hogy vegyen részt az e témakörben folyó parlamenti vitában, mivel bízom abban, hogy ha fenn tudjuk tartani ezt az ötpárti egyetértést, amelyet az emberi jogi bizottságban a javaslat élvezett, akkor az Országgyűlés legalább e területen a lehető legszélesebb támogatással zárhatja le a múltat, és törlesztheti a rendszerváltozás óta fennálló erkölcsi adósságunkat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban. – Dr. Schiffer András tapsol.)

Videó »

Forrás »

Gulyás Gergely (Fidesz) napirend előtti felszólalás

Gulyás Gergely (Fidesz)

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden igazságtételt a korábban elszenvedett jogtalan sérelmek jóvátétele iránti igény tesz indokolttá.

Magyarországon úgy ment végbe a rendszerváltozás, hogy néhány jó szándékú, szimbolikus és helyes, de mégiscsak elégtelen intézkedés összességében szerény anyagi és erkölcsi jóvátételt jelentett azoknak, akiknek a diktatúra legszörnyűbb borzalmait kellett átélniük, illetve szinte teljesen jelképes kárpótlást kaptak azok, akiket mindenükből kiforgattak. És amíg az egyik oldalon a fizikai bántalmazások elszenvedőinek, az államosítás során vagyonuktól megfosztott és földönfutóvá tett áldozatoknak be kellett érniük a jelképes jóvátétellel, addig azoknak, akik mindezeket elkövették, nem csupán a hajuk szála sem görbült, de az évtizedes diktatúra működtetőiként megszerzett javaik közül még annyiról sem kellett lemondaniuk, amennyivel az áldozataikat kárpótolták. Így foglalható össze röviden az az erkölcsi adósság, amelyet a rendszerváltozás felhalmozott.

A kérdések, amelyekre a teendők meghatározása érdekében ma is aktuális választ adnunk, a következők: ki a felelős, illetve kik a felelősek azért, hogy mindez így történt? Mely területeken valósulhat meg még két évtizeddel a rendszerváltozás után is az igazságtétel? Végül: mit és hogyan lehet és helyes tenni e területeken?

Ami a felelősséget illeti: a kézenfekvő, gyakran hangoztatott, de ettől még téves válasz a rendszerváltozás utáni első kormányt és időnként nevesítve annak miniszterelnökét hibáztatja. Ez azonban súlyos tévedés. A felelősség döntően azoké, akik az első szabad választásokon a felelősségre vonás szükségességét hangoztatva a leghangosabb antikommunista kampányt folytatták, hogy azután a kommunista vezetők elvtársi csókjainak lelkesedését idézve ölelkezzenek össze a kommunista utódpárttal, hogy valós igazságtétel helyett együtt féltsék a magyarországi demokráciát azokkal, akik néhány évvel korábban még rendőri erővel verették szét az általuk vérbe fojtott ’56-os forradalom áldozataira emlékezőket.

Az Alkotmánybíróságnak a Zétényi-Takács-törvénnyel kapcsolatosan hozott szerencsétlen határozata mellett ez az árulás és az árulók cinizmusa volt az, ami elgáncsolta, illetve lehetetlenné tette, hogy érdemi igazságtételre már az első szabadon választott Országgyűlés időszakában sor kerülhessen.

Most, amikor Magyarországon egy, a diktatúrával mindig szemben álló és a demokrácia értékei iránt elkötelezett politikai erők alkotta kormánykoalíció van hatalmon, azt kell pontosan meghatároznunk, hogy mely területeken időszerű és alkotmányosan lehetséges az igazságtétel. Az új alaptörvény a nemzetközi joggal összhangban rögzíti, hogy nem ismerjük el a totalitárius diktatúrák által elkövetett bűntettek elévülését. Itt nem a diktatúra működtetésében való egyszerű részvételről beszélünk, hanem az emberölésekről, a gyilkosságokról, a halált okozó kínzásokról és kegyetlenkedésekről, amelyek elévülés nélküli üldözésére Magyarország nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt.

Az Alkotmánybíróság 1993-as határozata egyértelművé teszi, hogy a szerb területen tett kötelezettségvállalás nem sérti a visszamenőleges büntetőjog tilalmát, mivel az e tárgyban született ENSZ-egyezmény a büntethetőségnek a belső jogoktól való függetlenségét a büntethetőség időtartamára is kiterjeszti. Azért sem tartjuk elfogadhatónak, hogy ezen a területen ne legyen gyökeres változás, mert elutasítjuk a kettős mércét.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy míg az egyik szélsőséges eszme nevében elkövetett bűncselekmények körében a büntető igazságszolgáltatás hat és fél évtizeddel a történtek után még alacsonyabb rangú tisztségviselőkkel szemben is büntetőeljárást indít, addig ma is magas állami nyugdíjjal, békében tengethetik mindennapjaikat azok, akik nem a legalsóbb szintű végrehajtói, hanem a legmagasabb szintű elrendelői és közreműködői voltak a forradalmárok Magyar Szocialista Munkáspárt általi legyilkoltatásának és bebörtönzésének.

És itt egy pillanatra érdemes megállni. Képzeljük a fordítottját a mai magyar valóságnak. Képzeljük el, hogy vajon elfogadhatónak találná-e bárki, hogy miközben büntetőeljárás folyna egy közkatonával szemben a kommunista rémuralom alatt elkövetett bűntett miatt, addig Szálasi helyettese a Rózsadombon magas nyugdíjjal élvezné a békés öregkort? Aki nem mér egyenlő mércével két tömeggyilkos diktatúra bűnei esetében, az azokat segíti, akik bármelyiket relativizálni akarják.

Ezért bízom benne, és elismerésre méltó az az ötpárti támogatás, ami az emberiség elleni bűnöket a nemzetközi joggal összhangban büntetni kívánó törvényjavaslat mögött az emberi jogi bizottságban létrejött.

Ezenkívül tettünk javaslatot a Magyar Szocialista Munkáspárt magas rangú tisztségviselői által élvezett nyugdíjak újraszabályozására. Azt reméljük, hogy a négypárti elvi egyetértés itt is még szélesebb körű lesz, és azt reméljük, hogy tudunk olyan javaslatot tenni, ami méltányos, alkotmányos, és az igazságtétel végre megvalósulhat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.- Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Videó »

Forrás »