Dr. Salamon László (KDNP) kategória bejegyzései

6391/84 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Lipők Sándor (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/14 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Lipők Sándor (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/63 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Szilágyi Péter (LMP) Dr. Schiffer András (LMP) Karácsony Gergely (LMP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/9 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Göndör István (MSZP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Ujhelyi István (MSZP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/50 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Göndör István (MSZP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/45 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Dr. Papcsák Ferenc (Fidesz) Dr. Vas Imre (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/8 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/7 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Dr. Tapolczai Gergely (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/6 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/42 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Dr. Puskás Imre (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/39 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Dr. Molnár Csaba (független) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/117 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Farkas Gergely (Jobbik) Dr. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) Dúró Dóra (Jobbik) Novák Előd (Jobbik) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Dr. Nyikos László (Jobbik) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/88 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Lipők Sándor (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/25 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Dr. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/29 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Dr. Harangozó Tamás (MSZP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/28 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Mesterházy Attila (MSZP) Dr. Ujhelyi István (MSZP) Dr. Harangozó Tamás (MSZP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Bárándy Gergely (MSZP) Dr. Simon Gábor (MSZP) Lukács Zoltán (MSZP) Simon Gábor (MSZP) Gúr Nándor (MSZP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/5 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Mesterházy Attila (MSZP) Dr. Ujhelyi István (MSZP) Dr. Harangozó Tamás (MSZP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Simon Gábor (MSZP) Dr. Bárándy Gergely (MSZP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

Dr. Salamon László (KDNP) ügyrendi kérdés

Dr. Salamon László (KDNP)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság a mai napon az előterjesztéssel kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy a Házszabály 107. § (3) bekezdése alapján kéri a törvényjavaslat zárószavazásának elhalasztását. A javaslat indoka, hogy az előterjesztés rendelkezéseiről az Európai Bizottságnál notifikációs, azaz előzetes bejelentési egyeztetési eljárás kezdeményezésére kerül sor, amelynek eredményeképpen további módosító javaslatok benyújtása válhat szükségessé.

Ezen indokok alapján kérem a tisztelt Országgyűlés hozzájárulását a zárószavazás elhalasztásához. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Videó »

Forrás »

Dr. Salamon László (KDNP) felszólalás

Dr. Salamon László (KDNP)

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Nincs mit hozzáfűznöm az ismertetéshez. A Házszabály 107. § (3) bekezdése értelmében, mivel valóban a bizottság módosító javaslatot kíván előterjeszteni, kéri az alkotmányügyi bizottság a zárószavazás elhalasztását.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Videó »

Forrás »

Dr. Salamon László (KDNP) felszólalás

Dr. Salamon László (KDNP)

DR. SALAMON LÁSZLÓ az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke: Elnök úr, csak arra szorítkoznék, hogy Schiffer András képviselő úr eszmefuttatására Rubovszky György válaszolt, Molnár Csaba második felszólalása pedig nem tartalmazott nóvumot. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Videó »

Forrás »

Dr. Salamon László (KDNP) ismerteti a bizottság véleményét

Dr. Salamon László (KDNP)

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Molnár Csaba képviselőtársam alapvetően a Magyar Demokrata Néppárt 1996-os frakcióalakításának analógiájára hivatkozással indokolta az alkotmányügyi bizottságban a Demokrata Párt frakcióalakításának házszabályszerűségét, és a mostani érvelése során is ez az eset volt elsősorban a hivatkozási alapja.

Jogrendszerünk meghatározó jellemzője, hogy nem precedensjogra épül, ezért az ügyrendi kérdések értelmezésére illetékes bizottság 1996-ban meghozott eseti állásfoglalása a most eljáró alkotmányügyi bizottságot, illetve a döntés előtt álló Országgyűlést nem köti. Nem köti akkor sem, ha az akkori és a mostani eset teljesen analóg lenne.

Zárójelben jegyzem meg most az itt elhangzottakra, hogy Molnár Csaba közlésével ellentétben a most hatályos Házszabály időbeli hatálya alatt az 1996-os Demokrata Néppárt – már Magyar Demokrata Néppárt – frakcióalakítása volt az egyetlen olyan eset, amelyben a Házszabály értelmezésének kérdése fölmerült, és akkor az új frakcióalakítás kérdésében az Országgyűlésnek állást kellett foglalnia. Tehát több esetről nem lehet beszélni; a Csurka-féle MIÉP-es frakció még a korábbi Házszabály hatálya alatt alakult, 2009-ben meg nem frakcióalakításról volt szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi bizottságban több hozzászóló vitatta, hogy a Demokrata Párt frakcióalakításának körülményei azonosak lennének a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportja megalakításának körülményeivel. Az ezt vitató képviselők arra hivatkoztak, hogy Mesterházy Attila szocialista frakcióvezető arról tájékoztatta az Országgyűlés elnökét, miszerint az új frakciót alakító képviselők a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából kiléptek, ugyanakkor annak idején a Magyar Demokrata Fórum hasonló tartalmú bejelentést az Országgyűlés elnökének nem tett.

Harangozó Tamás szocialista képviselő hozzászólásában megerősítette a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetőjének bejelentését, és külön kifogásolta – színjátéknak nevezve -, hogy a bizottság elnöke olyan alternatív javaslattervezetet tett le a bizottság elé, amelynek egyik változata szerint a frakcióalapítás házszabályszerű lenne. Elhangzott olyan érvelés is, hogy a Házszabály vonatkozó rendelkezései értelmezésénél figyelemmel kell lenni arra, ne lehessen korlátlanul felülírni a választók akaratát.

Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály 15. §-ának (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy a kilépett képviselőt függetlennek kell tekinteni, aki a kilépést követő hat hónap elteltével bármely képviselőcsoporthoz csatlakozhat. A Házszabály új frakcióalakítás céljából történő kilépésre vagy kiválásra külön rendelkezéseket nem tartalmaz. A bizottságban a bizottsági tagok részéről olyan felszólalás, amely a Demokrata Párt frakcióalapításának házszabályszerűségét támogatta volna, nem hangzott el.

Az állásfoglalásról szóló bizottsági döntés során a bizottság szocialista párti tagjai nem vettek részt a szavazásban, a Lehet Más képviselője (Sic!) nem volt jelen (Derültség.) , a szavazásban részt vevők az eseti döntést 21 igen szavazattal egyhangúlag fogadták el.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Videó »

Forrás »

Dr. Salamon László (KDNP) előadói válasz

Dr. Salamon László (KDNP)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A záróvita műfaja a koherenciazavart kiküszöbölő javaslatok megvitatása. Az itt elhangzott felszólalások koherenciazavarral nem foglalkoztak, koherenciazavarral kapcsolatos javaslatokat nem érintettek. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr az egyetlen kivétel, aki egyetértését fejezte ki azzal, hogy előterjesztettük a koherenciazavart kiküszöbölő javaslatokat, és a ma még meglévő koherenciaproblémákat kiküszöböltük.

Mivel a felszólalások – Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr eme, itt most általam utalt rövid utalását leszámítva – nem foglalkoztak koherenciazavar-problémákkal, így válaszadási feladat nélkül maradtam, tisztelt Országgyűlés. Amik itt elhangzottak, azok olyan érdemi kérdések voltak, amiket korábban már az általános és a részletes vitában elfogadtunk.

Kérem a tisztelt Házat, hogy a koherenciaproblémákat a módosító javaslat megszavazásával küszöböljék ki, és megismétlem korábbi kérésemet: a törvényjavaslatot fogadják el.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Videó »

Forrás »

Dr. Salamon László (KDNP) kétperces felszólalás

Dr. Salamon László (KDNP)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Varga képviselő úr hozzászólásához: nem mondjuk azt ma sem, hogy korlátozni kell a népszavazás intézményét és az emberek beleszólását. Az emberek többségének kell megadni azt a lehetőséget, hogy elvonja az Alkotmánybíróság hatáskörét. Erről beszéltem most már többedszer ebben a vitában.

A másik pedig, képviselő úr, hogy nem volt itt a ’94-98-as ciklusban – én itt voltam -, amikor tisztelt pártja, az MSZP és annak akkori elnöke vagy miniszterelnöke, Horn Gyula fölvetette annak a lehetőségét, hogy a föld külföldiek számára is értékesíthető lehet, akkor kezdeményezett az ellenzék, közte a Fidesz is egy népszavazást, majd a kormány ezt igyekezett beelőzni. Kezdeményezett egy, a témához tartozó, de más kérdésben megfogalmazott népszavazást, aminek az volt a nyilvánvaló szándéka, hogy annullálja az ellenzék által kezdeményezett népszavazást.

Ezt az Alkotmánybíróság megsemmisítette, pontosabban az Alkotmánybíróság útját állta ennek a kormánymanővernek, majd ezt követte az 1998-as választás, ami ebben a kérdésben is tiszta vizet öntött a pohárba, ezúttal nem népszavazás útján, hanem a választópolgárok akaratnyilvánítása útján. Abban, hogy önök ’98-ban vesztettek, abban nagyon nagy része volt ennek a földpolitikának. (Nyakó István: Az FKGP-nek volt szerepe, nem a földpolitikának!)

Videó »

Forrás »

Dr. Salamon László (KDNP) kétperces felszólalás

Dr. Salamon László (KDNP)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Novák Előd képviselő úr, soha nem voltunk azon az állásponton, hogy az érvényességi küszöb olyan szinten legyen, ami most, ma még érvényben van. Elmondtam, hogy ezt 1997-ben az MSZP-s, SZDSZ-es többség akaratunk ellenére, az alkotmányozási moratórium megkerülésével vitte át az alkotmányba úgy, hogy ezt nem szavaztuk meg, nem értettünk egyet. Tehát ne tessék azt mondani, hogy amikor nekünk az alacsonyabb küszöb áll az érdekünkben, akkor azt támogatjuk, mert nem támogattuk, az 1997-es alkotmánymódosítás az ellenzésünkkel szemben született meg.

A mi álláspontunk az volt, hogy a rendszerváltozáskor kialakított érvényességi küszöbszabályok a helyesek, az képezett egységet az országos népszavazás szabályai és a helyi népszavazás szabályai tekintetében. Most, 2011 tavaszán az új alkotmánnyal visszatértünk az 1997-ben önkényesen megváltoztatott, eredeti alkotmányos szabályozáshoz a küszöb tekintetében. Úgyhogy képviselő úr, ne tessék valótlant állítani!

Videó »

Forrás »

Dr. Salamon László (KDNP) felszólalás

Dr. Salamon László (KDNP)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A vitában elhangzott érvek némelyikére szeretnék egy viszonválaszszerű felszólalást tenni. Nem minden elemre, de néhány érdekes és különösen előtérbe kerülő kérdés, úgy gondolom, megérdemli azt, hogy foglalkozzunk vele részletesebben is.

Az egyik ilyen kérdés a kötőerő problémája volt, amely kérdésekhez Mirkóczki Ádám a Jobbikból, illetőleg Varga László az MSZP-ből szóltak hozzá. Nos, a hozzászólások gyakorlatilag a hároméves időtartammal polemizáltak. Hozzá kell tegyem, hogy nekem egy személyes véleményem van erről a kérdésről. Amikor ennek a szabályozási szükségessége az elmúlt ciklusban felmerült, én arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a római jog, a magánjog ismert világából ismert clausula rebus sic stantibus a helyes megoldás, vagyis egy népszavazás kötőereje addig tart, amíg a népszavazáskori körülmények meg nem változnak. Tudniillik valóban nagyon nehéz időben meghatározni, hogy meddig legyen egy népakarati döntésnek kötőereje, 100 évig, 50 évig, 2 évig, 6 évig, és ezen valóban komoly vita és komoly dilemma folyt. Én magam úgy gondolom, és ez a véleményem nem változott meg, hogy ezt időben nagyon nehéz úgy meghatározni, hogy azt mondjuk, hogy a döntés akkor egy telitalálat.

Viszont volt egy ellenérv, és ezt az ellenérvet nem lehetett súlytalannak tekinteni, ez pedig az volt, hogy ez egy olyan értelmezési szabadságot, ha tetszik, önkényt ad a jogalkalmazónak, illetőleg a kötőerő kérdésében döntésre jogosult szervnek, amely nem kívánatos, nem szerencsés, nem lehet objektíve az önkényes értelmezés lehetőségét kizárva a körülmények megváltozása, azaz a clausula rebus sic stantibus szabályát alkalmazni. Ezt csak azért mondom el, hogy ez egy történeti adaléka annak, hogy ez a 3 éves kötőidő hogyan és mikor keletkezett. Az előző ciklusban vita eredményeként keletkezett, és azt is szeretném elmondani, hogy ez az akkori parlamenti pártok teljes konszenzusával jött létre. Tehát ebben egyetértés alakult ki akkor a pártok között.

A másik kérdés, amit érintenék, a komolytalanság kiszűrésének a problémája, amivel Karácsony Gergely foglalkozott, illetőleg Ivády Gábor képviselő úr is érintette ezt a kérdést. A törvényjavaslatban több elem is próbálja kezelni ezt a problémát, és úgy gondolom, hogy helyes, hogy több irányú eszközt kívánunk alkalmazni a komolytalan népszavazások kiszűrésére.

Most arra a kérdésre valóban nagyon nehéz a válasz, hogy mit jelent a komolytalanság, és ki fogja eldönteni azt, hogy egy kezdeményezés komolytalan vagy sem. Most ha ilyen késői órán némi tréfát megengedhetek magamnak, akkor azt mondom Ivády képviselő úrnak, hogy kérjen találkozót néhány alkotmánybíróval, aki el fogja mondani a személyes tapasztalatait, hogy miféle kezdeményezésekkel találkoztak másodfokon, amit – hogy így mondjam – a közléseik alapján nyomasztó élményként éltek meg ezek az alkotmánybírák.

De ez nem lenne válasz az ön kérdésére. Én azt gondolom, hogy az a megoldás, hogy egy egyoldalú elutasítással szemben van egy korrekciós lehetőség, az a megoldás alkalmas lehet a komolytalanság kiszűrésére és egyben garanciát is tartalmaz.

Én egyébként elmondtam a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónokaként ebben a vitában, hogy nekem rokonszenves lenne – nem a többi megoldás helyett, hanem amellett -, mondjuk, az Országos Választási Iroda vezetője hatásköre helyett az a gondolat, amit a törvényjavaslat indoklása az alternatívák körében számba vesz. Az, hogy az Országos Választási Bizottság elnöke legyen jogosult egyedi döntéssel az általa komolytalannak ítélt kezdeményezéseket elutasítani, ugyanakkor bármelyik OVB-tagnak – abban képviselve vannak a pártok, meg vannak választottak is – joga lenne visszahozni a javaslatot, ha nem ért egyet az elnök döntésével. De egy biztos: ha tényleg nem akarjuk, hogy a népszavazás intézménye komolytalanná váljon vagy lejáratódjon, és ki akarjuk szűrni ezeket a kezdeményezéseket, akkor meg kell tudni oldani azt, hogy hathatós eszközöket biztosítsunk a komolytalanság kiszűrésére, és természetesen garanciákat is biztosítsunk arra nézve, hogy a komolytalanság kiszűrésének eszközével ne lehessen visszaélni.

(20.10)

Én úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat nagyjából megfelelő egyensúlyt teremt, sőt talán érződik a véleményemből, hogy én lehet, hogy erősíteném azokat az eszközöket, amelyek a komolytalanság kiszűrésére szolgálnak, de a garanciák biztosítása mellett.

Végül a harmadik kérdés, amelyről szólni szeretnék, az az érvényességi küszöb kérdése, mert ez váltotta ki a legtöbb vitát. Először is szeretném megköszönni Karácsony Gergely képviselő úrnak, hogy felszólalásában az ő kulturált modorához híven méltatta az én érvelésemet, és akkor most illik, hogy én viszonozzam. A képviselő úrnak az ezzel szemben kifejtett vitaálláspontja is színvonalas és nem súlytalan gondolatokat tartalmazott. A képviselő úr összevetette a parlamenti küszöb szabályait és a népszavazási érvényességi küszöb szabályait. Azt azért engedje meg, minden udvariassági viszonzás mellett, hogy mégis vitába szálljak az érvelésével, vagy legalábbis rámutassak annak egy, ha szabad így mondanom, gyenge pontjára. Nemcsak a képviselő úrnál jelentkezett ez, hanem több hozzászólónál, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak, és összevetették a kétféle érvényességi küszöböt.

A probléma az, hogy az időközi választás érvényességi szituációját vetik össze országos népszavazással, ez pedig, úgy gondolom, hogy félrevezető, mert tessék összevetni a tényleges eredményeket nézve az általános országgyűlési választásokon való részvételt a népszavazási részvételekkel. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy nem volt Magyarországon olyan általános országgyűlési választás, ahol a választópolgároknak ne a többsége vett volna részt. Talán ez a második fordulóra is igaz volt. Ha egyfordulós lesz a választási rendszer, akkor egész biztos, hogy a részvétel feltétlenül 50 százalék fölött lesz, de emlékszünk 60-70 százalékos részvételekre is. Ezzel szemben a népszavazási részvételek lényegesen alatta maradtak ezeknek a kérdéseknek.

Azon lehet meditálni, hogy mi volt az oka az egyes népszavazási kérdéseknél az alacsony részvételnek, mindenesetre azért arra szeretnék rámutatni, hogy a mostani szabályozás szerint is két népszavazás is feltétlenül érvényes, és ha úgy tetszik, eredményes lenne. Ilyen volt a négyigenes népszavazás, és ilyen az a szociális tárgyú népszavazás, amit itt most olyan sokan szóba hoztak, és ezzel kapcsolatban a Fideszt és a KDNP-t azzal szembesítették, hogy lám, akkor ők a népszavazás intézményét mennyire támogatták, és most minthogyha ellentétes lenne az álláspontjuk. Nincs ellentétes álláspont. A szociális népszavazásnál 50 százalékot meghaladó volt a részvétel. Tehát megkockáztatom, hogy ha olyan kérdés szerepel a népszavazáson, ami a társadalmat erőteljesen megmozgatja, akkor el fogják érni az érvényességi küszöböt, és azt meghaladó részvétel lesz.

Biztos lesznek olyan kezdeményezések is, lehet 100 ezer vagy 200 ezer aláírást összegyűjteni olyan kezdeményezésekre, ahol lényegesen alulmarad a részvétel. Én változatlanul azt vallom, de nemcsak én, hanem, ha szabad így mondani, egy alkotmányjogi kánon, amit elmondtam egyébként a vezérszónoki felszólalásom során is, hogy a népszavazásnál tulajdonképpen két szempontból nyilatkozik meg a nép. Az egyik az, hogy el akarja-e vonni az Országgyűlés hatáskörét. Meggyőződésem és álláspontom szerint az jelenti az Országgyűlés hatáskörének elvonására irányuló akaratot a nép vonatkozásában, ha a választójogosult polgárok több mint fele ezt kifejezésre juttatja azzal, hogy részt vesz a népszavazáson. Ha csak 30 százalék megy el, az számomra azt jelenti, hogy 70 százaléka a választópolgároknak az Országgyűlés hatáskörében akarja hagyni a döntést, és nem akarja elvonni.

Talán azért az idő kímélete okán ezt nem fogom kifejteni, csak nagyon röviden utalok arra: elfelejtjük azt, hogy a közvetlen és a közvetett demokráciának mi az egymáshoz való viszonya. És ez nem fideszes álláspont, azt is mondhatnám, hogy nem az Alkotmánybíróság ötlötte ki, amikor 1991-ben kimondta, hogy a demokrácia két formája nem egyenrangú, hogy az elsődleges, általános, intézményesített hatalomgyakorlási mód a képviseleti demokrácia, és ehhez képest a közvetlen demokrácia, a népszavazás kivételes, és egyébként a képviseleti demokráciát felülbíráló jellegű hatalomgyakorlási mód.

Egyébként hadd jegyezzem meg, hogy a mostani alkotmányos rendezés fog igazán ennek eleget tenni, mármint annak, hogy ez felülbíráló legyen, mert most lesz intézményesítve, most alkottuk meg a tavaszi alkotmányban azt a szabályt, hogy minden népszavazás ügydöntő lesz. Vagyis, ha a népnek érvényes megnyilatkozására kerül sor, akkor az minden körülmények között kötni fogja az Országgyűlést. De mondom, ezt a viszonyt nem az Alkotmánybíróság találta fel, ez egy 200-300 éves vitának már régen kikristályosodott eredménye. Montesquieu és Rousseau demokráciafelfogását lehet mérlegre tenni. A montesquieu-i felfogáshoz kapcsolódik a hatalommegosztás eszméje, amit Rousseau nem fogad el és tagad, és a montesquieu-i gondolkodásmódhoz kapcsolódik a képviseleti demokrácia elsődlegességének és meghatározó szerepének az eszméje, szemben a rousseau-i felfogással. Ezek a kérdések, hogy mondjam, az alkotmányjog világában 200-250 évvel ezelőtt eldőltek.

Itt arról van szó, hogy a húsvéti alkotmány voltaképpen helyre rakta a viszonyt a közvetlen és a közvetett demokrácia között, amit az 1997-es alkotmánymódosítás torzított el. Mert az a szabály, ami most az alkotmányban van, és amire ráépül a mi népszavazási törvényünk, a rendszerváltozáskor keletkezett, és a rendszerváltozás óta maradt fönn egészen 1997-ig.

Én nem tudok mit kezdeni Novák Elődnek azzal a gondolatmenetével, hogy kárhoztatja az érvényességi küszöb szűkítését, miközben háborog, hogy a NATO-csatlakozási népszavazás és az uniós népszavazás érvényessé vált. Hát attól vált érvényessé, képviselő úr, hogy 1997-ben lehetővé tette az alkotmánymódosítás, hogy a lakosság kevesebb mint felének a részvételével is érvényes eredmény szülessék. Én most nem a következmények értékelésére akarok ezzel utalni, mert más kérdés, hogy mit gondolunk a NATO-csatlakozásról és az európai uniós csatlakozásról. És még egyszer elmondom, hogy az érvénytelenség akkor sem azt eredményezte volna, hogy megakadályozta volna akár a NATO-hoz, akár az Unióhoz való csatlakozást – az Unió egy kicsit más tészta, ha szabad így mondanom, ott az alkotmányba építettünk be egy szabályt, ebből a szempontból talán ez az érvelés nem pontos -, de a lényeget illetően, ha egy népszavazás érvénytelen, az nem elutasítást jelent, hanem azt, hogy a nép nem vette el az Országgyűlés hatáskörét, vagyis az Országgyűlés szabadon gyakorolhatja az egyébként alkotmányban biztosított hatáskörét, és hozhat az érvénytelenné vált népszavazás tárgyában bármilyen, a legjobb meggyőződése szerinti döntést.

Tehát én azzal zárom a felszólalásomat, hogy ne feledkezzünk el arról, hogy ennek a kétféle hatalomgyakorlásnak mi a viszonya. Ha szabad azt kérnem, próbáljuk egy kicsit a napi politikai és pártpolitikai küzdelmek megközelítéséből fölülemelkedve kezelni ezt a kérdést, mert ami a két hatalomgyakorlás közti viszonyt illeti, abban nem ez a javaslat alakít ki új helyzetet, nem is az Alkotmánybíróság ’91-es döntése, nem is a rendszerváltozás, hanem ezt elméletileg nemzetközi viszonylatban több mint két évszázada kitaposták előttünk.

(20.20)

És az az alkotmányos megoldás, amit mi idén tavasszal elfogadtunk, ami 2012. január 1-jén hatályba lép, és az erre épülő törvény megfelel ezeknek a kitaposott eszmei utaknak, megfelel az alkotmányjogi kánonnak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Videó »

Forrás »

Dr. Salamon László (KDNP) vezérszónoki felszólalás

Dr. Salamon László (KDNP)

DR. SALAMON LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A népszavazás kezdeményezéséről szóló törvényjavaslattal hasonló helyzetben vagyunk, mint az Alkotmánybíróságról szóló törvénnyel. A népszavazás jogintézményeinek alkotmányos kereteit – hasonlóan az Alkotmánybíróság intézményéhez – Magyarország alaptörvénye, azaz az új alkotmány határozza meg. Az előttünk fekvő törvény ezeket a kereteket tölti ki az új alkotmányban nem szabályozott részletszabályokkal, amelyek többségében természetük szerint eljárási és technikai jellegű szabályok.

Ezt a törvényjavaslat címe is tükrözi: törvény a népszavazás kezdeményezéséről. A cím értelemszerűen jelzi, hogy a népszavazás kezdeményezése az a tárgy, amely az alaptörvényben foglalt szabályozáson túlmenően még szabályozásra szorul. Mindjárt hozzá kell azonban tennünk, hogy ez a megállapítás az országos népszavazásra igaz csupán, amely a törvényjavaslat egyik szabályozási tárgya, amelyet egyébként a törvény az első részében tartalmaz.

A törvény másik szabályozási tárgyát a helyi népszavazással kapcsolatos kérdések alkotják. E tekintetben a törvényjavaslat a szabályozás egészét tartalmazza, mivel e kérdéskörrel kapcsolatosan rendelkezéseket az alaptörvény – a helyi népszavazás intézményének megemlítésén kívül – nem foglal magában.

A népszavazás intézményének alkotmányos természetét tehát az új alaptörvény határozza meg, amelyhez képest az országos népszavazást illetően a törvényjavaslat csak kiegészítő jellegű. Az alkotmányos kereteket már Steiner és Zagyva képviselőtársaim is érintették, és gondolom, még mások is fognak ezekkel az alkotmányos kérdésekkel foglalkozni. És bár a Kereszténydemokrata Néppártnak a tárgyalás rendjével kapcsolatosan az az álláspontja, hogy az alkotmány vitájának nem most van a helye, hanem azt tavasszal folytattuk le, és akkor kellett volna abban az MSZP és az LMP frakcióinak részt vennie, az alkotmányos keretek számbavételére mi is sort kerítünk. Sort kerítünk egyrészről azért, hogy ne maradjanak válaszolatlanul az elhangzott alkotmánybeli rendelkezésekkel kapcsolatos kritikák, másrészt azért, mert a törvényjavaslat célja ebben az esetben valóban elválaszthatatlan a jogintézmény alkotmányban kimunkált jellegétől.

(18.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! A népszavazás jogintézményének szabályozása az országos népszavazást illetően a korábbi alkotmányi szabályozáshoz képest annyiban szorult elsősorban módosításra, amennyiben a közvetlen és a képviseleti demokrácia viszonyának újragondolása azt indokolttá tette. Az 1997-ben végrehajtott – jelzem, az akkori ellenzék, köztük a Kereszténydemokrata Néppárt elutasítása mellett végrehajtott – alkotmánymódosítás ezt a viszonyt erőteljesen eltorzította akkor, amikor lehetővé tette, hogy a választópolgárok kisebbsége felülbírálhassa az Országgyűlés döntését. Mint erre ma már utalás történt, ez az alkotmánymódosítás tagadhatatlanul politikai célok szolgálatában született, jelesül, hogy a kormányzat, mármint az akkori kormányzat véletlenül se vallhasson kudarcot az akkor esedékes NATO-csatlakozás népszavazása kapcsán.

Itt egy nagyon rövid utalást szeretnék tenni a Zagyva képviselőtársam által elmondottakra. Az akkori szabályok szerint ha az a népszavazás érvénytelenül végződött volna, az önmagában még nem lett volna akadálya a NATO-csatlakozásnak, hiszen az akkori szabályozás az érvénytelenségnek azzal a következményével járt, hogy az Országgyűlés szabad kezet kapott volna bármilyen, a népszavazási kérdésből következő bármilyen irányú döntés meghozatalára. Más kérdés, hogy nyilvánvalóan külpolitikailag ez súlyos presztízsveszteséget jelentett volna. Ez volt az a nyilvánvaló politikai szándék, amely miatt az 1997-es alkotmánymódosítás végrehajtásra került, amelynek keretében a mostani szabályozás kialakítást nyert, és amelyben az akkori ellenzék, közte a Kereszténydemokrata Néppárt nem vállalt részt és azt ellenezte. Ezt fontos volt elmondani ennek a kérdésnek a kapcsán.

Viszont ami a mostani javasolt szabályozást illeti, kiindulva abból az alkotmányos tételből, hogy az országos népszavazás nem más, mint az Országgyűlés hatáskörének nép általi elvonása, vagyis elméleti értelemben a közvetett demokrácia kivételes és kiegészítő jellegű intézményként a képviseleti demokrácia működésének felülbírálatát jelenti, az új alaptörvény az Országgyűlés hatáskörének elvonását a választópolgárok többségének akaratához köti. Ez az elvi megközelítés fogalmazódik meg abban az alkotmánybeli szabályban, hogy az országos népszavazás érvényességéhez a választópolgárok több mint felének érvényes szavazatában testet öltő részvétele szükséges.

A kétféle hatalomgyakorlás viszonyának ilyenkénti rendezése nemcsak a demokrácia rendeltetésszerű működését biztosítja, hanem erősíti a népszavazás társadalmi-politikai súlyát és egyben komolyságát is. Ugyanezeket a célokat valósította meg más oldalról az új alaptörvénynek az a rendelkezése, amely megszüntette a véleménynyilvánító népszavazás intézményét, vagyis minden érvényes népszavazást kötelező erővel ruházott fel. Kétségtelen, sokféle megoldás lehetséges e tekintetben, így számos országot ismerünk, ahol csak véleménynyilvánító népszavazás ismert, vagy amelyekben létezik a konzultatív népszavazás is az ügydöntő népszavazás mellett. Mi ez év tavaszán úgy gondoltuk, hogy amennyiben a népakarat kinyilvánítására sor kerül, az a helyénvaló, hogy az mindig legyen kötelező érvényű.

A népszavazás funkcionális szerepének megőrzését szolgálják azok az alkotmánybeli rendelkezések, amelyek a népszavazás köréből kizárt tárgyakat határozzák meg. Az új alaptörvény itt a korábbi, ma még hatályos alkotmányi szabályozáshoz képest nem tartalmaz lényeges eltérést. A kizárt tárgyakat képező tételes felsorolás két elemmel bővült, az alaptörvény módosítására irányuló kérdéseknek, illetve a választási törvényeknek tilalmi listára vételével.

Az elsőként említett terület, az alkotmány módosításának kérdése nem új szabályozás, ezt ugyanis már az Alkotmánybíróság is tilalmi listára tette alkotmányértelmezés útján, és az új alkotmány nem tett mást, mint az Alkotmánybíróság eme alkotmányértelmező határozatát beemelte az új alaptörvénybe. A választási törvények népszavazás alóli kivételét pedig nézetünk szerint az alkotmánymódosítással kapcsolatos tilalomhoz hasonlóan az a megfontolás alapozta meg, amely a választási rendszerek bonyolult működésének és az alkotmányos politikai rendszerekkel való összefüggéseinek dilemmáit nem tartotta igennel vagy nemmel megválaszolható kérdésekre redukálhatónak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tavasszal elfogadott új alaptörvény a fenti változásokkal a már részletezett alapcélokon túlmenően csak érintőlegesen hathat a népszavazás intézménye komolyságának erősítése irányába. Ezt a követelményt elsősorban az előttünk fekvő törvényjavaslat kívánja megoldani, amelyet a javaslat fontos és támogatandó erényének tekintünk. Ezzel kapcsolatosan utalnom kell azokra a közelmúltban megtapasztalt jelenségekre, amelyek az országos népszavazás intézményének lejáratására voltak alkalmasak, és amelyek olykor nem nélkülözték az ez irányú tudatosságot sem.

Talán emlékeznek képviselőtársaim arra a kezdeményezésre – Szakács Imre képviselőtársam ezt meg is említette -, amely szerint abban a kérdésben kívántak az egyik esetben népszavazást tartani, hogy legyen-e mindenkinek ingyenesen joga a sörhöz. Az ilyen természetű és egy időszakban tucatjával jelentkező kérdéseket a népszavazás intézményének működtetésében közreműködő szerveknek, az Országos Választási Bizottságnak, az Alkotmánybíróságnak egyéb rendelkezés híján komolyan kellett vennie, és érdemi határozattal kellett kezelnie.

Ismert, hogy az Alkotmánybíróságot a 2007-2008. években szinte megbénította az ilyen természetű ötletek tömege. A Kereszténydemokrata Néppárt messzemenően helyesli, hogy a törvényjavaslat ezeknek olyan különböző eszközökkel igyekszik útjába állni, mint például a szervező és a kezdeményezést aláírók megkülönböztetése vagy például a szervező nevének nyilvánosságra hozása. Lehetséges, hogy a törvényjavaslat indokolásában írt különféle lehetőségek közül helyénvaló lenne alkalmazni azt a felmerült, de végül elvetett eszközt, miszerint az Országos Választási Bizottság elnökének legyen joga saját hatáskörében elutasítani a komolytalan kérdést azzal, hogy azt bármelyik OVB-tag visszahozhatja testületi döntéssel.

A törvényjavaslat lényeges elemét képezi, hogy eleget téve az Alkotmánybíróságnak az Országgyűlés jogalkotási kötelezettségére vonatkozó határozatának, szabályozza a népszavazási kezdeményezések visszavonásának rendjét is. A törvényjavaslat ezzel kapcsolatos megoldásaival magunk is egyetértünk. Mint arra már utaltam, a törvényjavaslat nemcsak az országos népszavazás kezdeményezését, hanem a helyi népszavazás szabályozását is magában foglalja. Képviselőcsoportunk egyetért azzal, hogy a jelenlegi helyzettől eltérően mindkét népszavazási fajtával egy törvény foglalkozik.

Ugyancsak helyeseljük azt a kodifikációs megoldást is, hogy az új alaptörvény és a törvényjavaslat nem tartalmaz egymást átfedő rendelkezéseket, illetve, hogy az összetartozó szabályok vagy az alaptörvényben, vagy ebben a törvényben kerülnek áttekinthető módon rögzítésre.

A jelenlegi, ma még hatályos törvényi szabályozás mindezek tekintetében hibás vagy legalábbis vitatható kodifikációs megoldást tartalmaz. Ennek orvoslását mindkét tekintetben szükségesnek tartjuk és támogatjuk.

(18.10)

Tisztelt Országgyűlés! Messzemenően egyetértünk azzal is, hogy a helyi népszavazásra vonatkozó szabályozás lényegében azonos a hatályos szabályozással, illetve, hogy az országos népszavazás szabályaihoz képest eltéréseket csak annyiban tartalmaz, amennyiben az elkerülhetetlen. Ez utóbbi szempont érvényesülése a népszavazás intézményének egységes szabályozását biztosítja, szakítva azzal a jelenlegi, indokolatlan helyzettel, hogy más szabályok vonatkozzanak az országos és más szabályok a helyi népszavazásra.

A ma még hatályos szabályozásból az indokolatlan eltérés látványos példájaként a népszavazás érvényességére vonatkozó eltérő szabályokat említhetjük. Ma már többször szóba került ez az én felszólalásomban is, tehát logikátlan és indokolhatatlan az a helyzet, hogy az országos népszavazásban az eredményesség feltételei a helyi népszavazás érvényességi és eredményességi feltételeitől eltérően alakuljanak. Ezeket a következetlenségeket feltétlenül indokolt a jogi szabályozásból száműzni és a népszavazás intézményének koherens jellegét biztosítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány kérdésben szeretnék reflektálni Steiner képviselő úr egyes megjegyzéseire. Három olyan észrevétele volt, ami, úgy gondolom, itt most, ezen felszólalás keretében is választ igényel és választ indokol, indokolt, hogy most válaszoljunk rá. Az egyik annak a kifogásolása, hogy az új szabályozás már nem tenné lehetővé azt, hogy az országgyűlési képviselők egyharmada is kezdeményezhessen népszavazást. Ez kétségtelenül így van, képviselő úr, de ez a rendelkezés, lássa be, abszolút funkciótlan volt. Tudniillik a most hatályos szabályozás szerint is a népszavazás elrendeléséhez többség szükséges. Egyetlenegy eset sem fordult elő a 20 év alatt, hogy a képviselők egyharmada kísérletet tegyen népszavazás kezdeményezésére, nyilvánvalóan azért is, mert tudták, hogy a kezdeményezés még nem népszavazás, és ahhoz, hogy a népszavazás kiírásra vagy elrendelésre kerüljön, a parlamentben többséget szükséges szerezni.

A másik, amit idekapcsolnék, hogy azért mégiscsak az a legfontosabb, ha már népszavazásról beszélünk, hogy a nép kezdeményezhesse a népszavazást. Ezt pedig a törvényjavaslat változatlan feltételekkel teszi lehetővé a választópolgároknak; most azon komolytalan kezdeményezések kiszűrésére szolgáló technikákat nem idevéve, mármint ami a változatlanságot illeti, tehát a szervezők és a kezdeményezők szétválasztását, illetőleg a kezdeményezők nevének nyilvánosságra hozását. De változatlanul áll az a szabály, hogy 100 ezer választópolgári kezdeményezés esetén az Országgyűlés mérlegelheti a népszavazás elrendelését, 200 ezer választópolgári kezdeményezés esetén pedig nincs mérlegelési lehetősége, el kell rendelni a népszavazást. De még egyszer mondom, a jelenlegi törvényi megoldás, illetőleg alkotmánybeli megoldás mindenképpen több a most hatályos és leváltandó rendelkezéshez képest, hogy a megtartandó népszavazás mindenképpen kötelező erejű lesz az Országgyűlésre, az állami szervekre nézve. Ez volt az egyik észrevételem.

A másik pedig: nem egészen értem, hogy miért látja abban valamiféle kormányzati hatalmi pozíció biztosítását, hogy ez a törvény nem minősített többségű, nem kétharmados többségű törvény, hanem egyszerű többségű törvény. Tudniillik szerintem a következmény pont fordított: egy egyszerű többségű törvényt a mindenkori többség bármikor könnyen meg tud változtatni. Itt különböző, az alkotmányos rendszer kiépítésével kapcsolatos viták során az ellenzék azt hányta a mi szemünkre, hogy bizonyos elképzeléseket kétharmados minősített többségű törvénybe akarunk – idézem most az ellenzék kifejezését – bebetonozni. Itt most pont a fordítottja történik. Megpróbálok, képviselő úr, az ellenzék logikájába helyezkedni. Itt egyszerű többségű törvény lesz, tehát itt bebetonozásról beszélni, gondolom, abszolút értelmetlen.

Ami pedig a harmadik megjegyzésemet illeti: képviselő úr sérelmezte, vagy legalábbis hangsúlyozta azt a véleményét, hogy helytelen az, hogy a népszavazási kérdésekkel kapcsolatos jogviták egyik köre, jelesül a kérdés hitelesítése végső fokon nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe, hanem a mai elnevezésével Kúria, a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe kerül. Én azt gondolom, hogy a jogorvoslat és a jogbiztonság szempontjából indokolatlan, sőt talán bántó különbséget tenni a Kúria és az Alkotmánybíróság között. Mind a kettő az állami szervezet csúcsán elhelyezkedő ítélkező, illetőleg alkotmányvédő szerv, de azért elárulok még egy külön információt is. Képviselő úr, éppen a 2007-2008-as alkotmánybírósági tapasztalatok okán fogalmazódott meg alkotmánybírákban – nem most, már évekkel ezelőtt, 2-3 évvel ezelőtt – az az igény, hogy ezt a népszavazási hatáskört, ezen kérdések jogorvoslati elbírálására vonatkozó szerepkört vegyük el az Alkotmánybíróságtól, és bízzuk rendes bíróságokra. Tehát alkotmánybírósági igényeket teljesítünk ezzel a megoldással.

Befejezésül, tisztelt képviselőtársaim, utalok arra, hogy a törvényjavaslat számos részletszabályt tartalmaz, amelyek részletes elemzése már túllép az általános vita szokásos keretein, ezért ilyen részletekbe nem kívánok bocsátkozni. A törvényjavaslat általános megítélését összegezve: a Kereszténydemokrata Néppárt a megalkotandó törvényt szükségesnek, alapelveit és megoldási irányait helyesnek tartja. Ezért a törvényjavaslatot általánosságban támogatja, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Videó »

Forrás »

Dr. Salamon László (KDNP) kétperces felszólalás

Dr. Salamon László (KDNP)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Csak nagyon röviden, Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam felvetett egy valóban nagyon érdekes szakmai kérdést, ami szerintem is idetartozik. Jelesül: mi lesz az Alkotmánybíróság állásfoglalásaival? A személyes meggyőződésemet tudom elmondani és választ adni a kérdésre. Úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság állásfoglalásai mutatis mutandis érvényben maradnak. Vagyis az új alkotmány keretei között értelmezhető alkotmánybírósági állásfoglalások továbbra is érvényesek lesznek.

Úgy gondolom ugyanis, hogy a történeti alkotmány vívmányai szerinti alkotmányértelmezésnek kifejezetten ez felel meg. Hisz mi is a történeti alkotmánynak talán a legfontosabb jellemzője? Az, úgy fogalmaznám meg, hogy a jog változásában tudjuk értelmezni a múltban keletkezett jogot. A történeti alkotmány egy organikus alkotmányfejlődés, ezt jelenti. Nagyon sokan félremagyarázzák, a történeti alkotmány támadói nem értik, vagy nem akarják érteni a lényegét. A lényeg valóban ez az organikus fejlődés, a folyton változás, a korábbi szabályoknak az új szabályokhoz való igazodása és együttélése. Ez tehát számomra világossá teszi az alkotmánybírósági határozatok sorsát.

Egy példát nagyon röviden hadd mondjak, képviselőtársam. Az Alkotmánybíróság számtalan vagy legalábbis nagyszámú határozatában kifejtette, hogy a jogegyenlőséget az olyan diszkrimináció sérti, amely diszkrimináció mögött az emberi méltóság sérelme van, és azt is kimondja, hogy minden indokolatlan és szükségtelen megkülönböztetés az emberi méltóság sérelmét jelenti.

Miért ne lehetne ezt ugyanígy értelmezni az új alkotmány keretei között? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azért, mert más a törvény szerkezete, az nem teszi szükségessé, mondjuk, ennek az alkotmánybírósági állásfoglalásnak a megkérdőjelezését.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Videó »

Forrás »

Dr. Salamon László (KDNP) kétperces felszólalás

Dr. Salamon László (KDNP)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Mivel Schiffer képviselő úr nemcsak az alkotmány vitáján nem vett részt, hanem az alkotmányügyi bizottságnak azon az ülésén sem tudott részt venni, ahol az 1600 ügyről szó volt, ezért tájékoztatom őt arról, hogy Paczolay elnök úr mivel indokolta, helyeselte a törvény idevonatkozó rendelkezését.

(14.00)

Felolvasom a jegyzőkönyv vonatkozó részét: “A másik szélső megoldás, amivel találkoztunk, részben az észrevételekben is, részben más fórumokon megjelenik, hogy tulajdonképpen az 1600 ügyet, ami előttünk folyamatban van, először meg kell oldani, és addig nem kezdhetjük el az új hatásköreinket, vagy az új hatáskörök mellett a több ezer alkotmányjogi panasz mellett oldjuk meg ezt az 1600 ügyet is. Ennek az 1600 ügynek a feldolgozása legalább két évet igényel. Az komolytalan, hogy ezt a hátralévő három hónapban” – de most sem figyel, képviselő úr, másodszor nem fogom felolvasni. (Dr. Schiffer András felé fordulva:) Képviselő úr, magának olvasom, újból nem fogom felolvasni. (Szilágyi László: Nem lehet figyelni, az a baj!) “Az komolytalan, hogy ezt a hátralévő három hónapban megoldjuk. A két évet is nagyon szorosan mondom, annál hamarabb biztosan nem lehet. Önmagában azt a felvetést, hogy olyan hatáskör alapján járjon el a bíróság, amit neki az alaptörvény január 1-jétől nem biztosít, ezt abszurdnak tartom. Tehát ilyen alapon akkor most az összes hozzánk beadott pénzügyi tárgyú törvényt is vizsgálnunk kellene, amit a szűkítés előtt adtak be. Tehát azt, hogy mi 2013-14-ben nem létező hatáskör alapján ügyekkel foglalkozzunk, ezt nem tartom sem elméletileg, sem gyakorlatilag elfogadható felvetésnek.”

Ez volt az elnök úr érvelése. Ehhez én sem kívánok semmit hozzátenni. Köszönöm. (Taps a KDNP soraiból.)

Videó »

Forrás »

Dr. Salamon László (KDNP) kétperces felszólalás

Dr. Salamon László (KDNP)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Karácsony Gergely észrevételére: azért nem jó a hasonlat Pokorni Zoltánnal, mert Pokorni Zoltán később nem jött vissza, és nem kérte számon, hogy miért nem vette figyelembe a parlament azt, amit ő nem mondott el, mert nem volt itt.

Nekem, ha úgy tetszik, hogy házszabályosítsam a véleményemet, az az érzésem, hogy a felszólalások egy része nem a törvényjavaslatról szól. Nem az alkotmány módosítása van napirenden. Ha majd napirendre kerül, akkor lehet vitatkozni az actio popularis megszüntetéséről. Az actio popularist az Országgyűlés kétharmados, illetve azt meghaladó szavazattöbbséggel 2011. április 18-án megszüntette, és ez az alkotmányban egy eldöntött kérdés. Most akkor döntsük el, hogy az alkotmányról vitatkozunk-e vagy erről a törvényről.

Azt gondolom, hogy az Országgyűlés ezt a törvényt tűzte napirendre, és a Házszabály értelmében a tárgyhoz ez a törvény tartozik. Vannak összefüggései, ezt én nem vitatom, az 1600 ügyről lehet beszélni, mert az már ennek a törvénynek a tárgya, hogy azzal mi lesz, de magának az actio popularisnak a vitatása, az actio popularis megszüntetésének vitatása házszabályellenes, házszabálysértő felszólalás.

Tehát azt szeretném mondani, hogy tartsuk magunkat a tárgyhoz. Ha majd az alkotmány lesz napirenden, akkor vitatkozzunk az alkotmányról. Ha a törvény lesz napirenden, mint ahogy most van, akkor vitatkozzunk a törvényről. Különben én bizottsági előterjesztőként nagy megelégedéssel érzékelem, hogy a törvénnyel általában nincs baj, vagy csak nagyon kevés kritikai megjegyzés érintette a törvényt. Köszönöm.

Videó »

Forrás »