Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) kategória bejegyzései

6391/84 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Lipők Sándor (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/14 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Lipők Sándor (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/63 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Szilágyi Péter (LMP) Dr. Schiffer András (LMP) Karácsony Gergely (LMP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/9 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Göndör István (MSZP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Ujhelyi István (MSZP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/50 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Göndör István (MSZP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/45 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Dr. Papcsák Ferenc (Fidesz) Dr. Vas Imre (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/8 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/7 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Dr. Tapolczai Gergely (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/42 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Dr. Puskás Imre (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/6 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/39 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Dr. Molnár Csaba (független) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/117 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Farkas Gergely (Jobbik) Dr. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) Dúró Dóra (Jobbik) Novák Előd (Jobbik) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Dr. Nyikos László (Jobbik) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/88 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Lipők Sándor (Fidesz) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/25 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Dr. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) felszólalás

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy mint Tokaj-Hegyalja és Zemplén országgyűlési képviselője, röviden elmondjam gondolataimat az előttünk fekvő országgyűlési határozattal kapcsolatban hiszen mi, tokaj-hegyaljaiak érintve vagyunk: tíz éve nyertük el a világörökség kitüntető címét.

Tisztelt Elnök Úr! Mint az előterjesztésben is olvassuk, a 2012. esztendőre számos kerek nemzetközi és magyar világörökségi évforduló esik. Úgy vélem tehát, hogy ez valóban fontos indokot ad arra, hogy a világ és Magyarország kivételes kulturális és természeti világörökségi értékei tiszteletére a 2012. évet a világörökség évének nyilvánítsuk.

Sokakban talán felvetődik a kérdés, hogy van-e erre szükség és van-e erre pénz, érdemes-e erre a célra pénzt költeni egy olyan gazdasági helyzetben, amikor különösen a kultúrában minden egyes garast meg kell becsülni. Nos, engedjék meg, hogy megismételjem a határozati javaslat indoklásában idézett Irina Boková, az UNESCO főigazgató asszonyának gondolatait: “Az örökség nem luxus, hanem a jövő tőkéje. Biztos alap, amely nélkül semmi tartós nem épülhet. Nem venni tudomást az örökségről, elvágni a gyökereket, ez elkerülhetetlenül a szárnyak letörését jelenti.”

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontosnak tartom a javaslat azon szándékát, hogy vonjanak be minden érintett szereplőt az együttgondolkodásba és ennek az évfordulónak a megünneplésébe, amelynek témája tehát a világörökség, a fenntartható fejlődés és a helyi közösségek szerepe. Mi Tokaj-Hegyalján nemcsak azért támogatjuk ezt a gondolatot, amit említettem, mert éppen 10 éve nyertük el a világörökségi címet, hanem azért is, mert úgy látjuk, hogy 10 év után is nagy szükség van arra továbbra is, hogy felhívjuk a figyelmet magának a világörökség tényének a fontosságára. Hogy beszéljünk a világörökségről, mit jelent a világörökség: 10 év után is, ha az egyszerű átlagpolgárt megkérdezzük Tokaj-Hegyalján, mindenki csak a szerencsi erőműre emlékszik, hogy volt valami vita. De hogy konkrétan ez milyen előnyöket, milyen lehetőségeket ad, ezt kevesen tudják, és ebből származik az a téves és sok-sok felesleges információ, ami körbejár az önkormányzatoknál vagy a polgárok fejében.

Úgy érzem, hogy nagyon fontos, hogy magyarázatot adjunk az ott élő polgároknak, hogy ez egy lehetőség. És mi szeretnénk, hogy az elnyert világörökségi címek mögött a meghúzódó kulturális, természeti és szellemi értékeink mögött észrevenné az azt létrehozó, fenntartó és gondozó embert a világörökségi helyszíneken működő közösségeket és a vidék Magyarországát, azaz ez az ünnepség rólunk szól, akik ott élünk. Igen, mert már a világörökségi törvény tárgyalásakor a polgármesterekkel vagy a lakossági fórumokon meghallgatva a polgárokat, számtalan kérdés vetődött fel, és úgy érzem, hogy ezekre a kérdésekre ez az ünnepségsorozat talán alkalmat kínál arra, hogy válaszoljunk. Mert olyan kérdések vetődtek föl, hogy hogyan lesz a világörökségi címből és a törvényből, képviselő úr, több munkahely a vidék Magyarországán; miként fognak a helyi közösségek, a helyi társadalmak újra úgy megerősödni, hogy ezeken a világörökségi helyszíneken ne csak arra fussa továbbra is az energiájukból, hogy fenntartsák vagy éppen a leromlástól óvják meg az értékeiket, hanem a gazdasági kiszámítható stabilitás alapján újra kultúrformáló, kultúrát létrehozó erővé váljanak.

Hiszen a vidéki világörökségi helyszíneken most leszámítva Budapestet vagy Pécset – közel 350 ezer ember él. Maga a világörökségi törvény nemcsak a kulturális természeti és szellemi értékekről, azok megóvásáról, hanem ezekről az emberekről, a vidéki Magyarország egyik jelentős szeletéről szól. Arról is szól, hogy végre tudnak-e az ott élő emberek és közösségek, önkormányzatok élni a kulturális értékeikkel és a világörökségi címmel. Ez az ünnepség talán szembesíti az ott lévő polgárokat, hogy mit mulasztanak el, vagy éppen milyen lehetőségük van e törvénnyel, illetve határozati javaslattal.

Tisztelt Elnök Úr! Végül engedjék meg, hogy három dologra felhívjam a figyelmet. Tehát mi jónak tartjuk ezt a kezdeményezést, de nagyon fontos, hogy a Budapest Világörökségéért Alapítvány, aminek külön köszönet, hogy ezt a tisztelt Ház elé hozta, Horváth János professzor úrnak is, nagyon fontos, hogy a továbbiakban történjék meg az egyezetés a világörökség vidéki helyszíneivel is, és javaslom, hogy ezen ünnepségek megszervezésének a gazdája a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal legyen, egyeztetve természetesen a világörökségi helyszínek képviselőivel is.

(20.30)

Hiszen rólunk szól, ha úgy tetszik, saját magunkat ünnepeljük, ezért fontos – ha már ilyen konszenzus alakult ki a tisztelt Házban -, hogy ennek legyen következménye magában az ünnepségsorozatban is, tehát nemcsak a főváros világörökségi helyszíne, nemcsak a fővárosi egyesület, hanem a többi szervezet a világörökséghez tartozóan.

Másodszor, úgy vélem, hogy ez a megemlékezés akkor lesz igazán sikeres és hasznos, ha az ünneplés mellett fontos a világörökségi törvény nyomán keletkezett szakmai feladatok elvégzése is, amit Demeter Ervin képviselőtársam vagy Pál Béla képviselő úr is megemlített. Azaz fontos lenne, hogy például a mi esetünkben a Nemzeti Erőforrás Minisztérium minél hamarabb indítsa el a Tokaj-Hegyalja világörökségi kezelési terv elkészítését, plusz hozzon döntést a törvény nyomán, hogy mely szervezet lesz, lehet a világörökségi gondokság, azaz Tokaj-Hegyalja munkával szeretne ünnepelni, a fenti kezelési terv elkészítésével. Úgy hiszem, hogy ehhez megadja a lehetőséget a minisztérium, ha organizálja ezen ünnepségsorozatot ezzel kapcsolatban.

És végül: nagyon fontosnak tartom és nagyon nagy eredménynek, hogy a minisztérium költségvetésében 200 millió forint áll rendelkezésre a világörökségi helyszínek számára az évben, azonban fontosnak tartom, hogy ez elsősorban ne a látványos ünneplésre menjen el, hanem igenis úgy ünnepeljünk, hogy a világörökségi helyszíneken fontos szakmai munkát tudják elvégezni, mert más senki nem fogja elvégezni, és más egy forintot sem fog adni, hogy ezt a munkát elvégezzük.

Összességében tehát Tokaj-Hegyalján mi támogatjuk ezt a javaslatot, jó kezdeményezésnek tartjuk, és reméljük, hogy ennek lesz folytatása, és lesz értelme Tokaj-Hegyalján is, hogy minél több polgár rádöbbenjen, hogy ez egy érték és nem pedig teher.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)

Videó »

Forrás »

6391/29 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Dr. Harangozó Tamás (MSZP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6391/28 Az Országgyűlésről

Irományszöveg

Mesterházy Attila (MSZP) Dr. Ujhelyi István (MSZP) Dr. Harangozó Tamás (MSZP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Bárándy Gergely (MSZP) Dr. Simon Gábor (MSZP) Lukács Zoltán (MSZP) Simon Gábor (MSZP) Gúr Nándor (MSZP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/5 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Mesterházy Attila (MSZP) Dr. Ujhelyi István (MSZP) Dr. Harangozó Tamás (MSZP) Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Dr. Simon Gábor (MSZP) Dr. Bárándy Gergely (MSZP) Dr. Salamon László (KDNP) Dr. Staudt Gábor (Jobbik) Gulyás Gergely (Fidesz) Szabó Timea (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Farkas Zoltán (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

6392/2 A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról

Irományszöveg

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Dr. Rubovszky György (KDNP)


Forrás »

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) ismerteti a bizottság véleményét

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai ügyek bizottságának elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés európai ügyek bizottsága mai ülésén tárgyalt a kormány által előterjesztett T/5950. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról. Engedje meg, elnök úr, hogy röviden tájékoztassam az Országgyűlést a bizottság többségi véleményéről.

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy a törvényjavaslat hátterében az Európai Tanács 2011. március 24-25-ei ülésén elfogadott határozat kötelező hatályának elismerése áll.

(17.30)

A 2011/199/EU európai tanácsi határozat egy egyszerűsített szerződésmódosítás, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés 136. cikkének kiegészítését irányozza elő azon tagállamok számára létrehozandó stabilizációs mechanizmus tekintetében, amelyek pénzneme az euró. A szerződésmódosításra az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkelyének 6. bekezdése alapján a nemzeti parlamenti képviselőket is magában foglaló Konvent összehívása nélkül kerül sor annak érdekében, hogy a szerződésmódosítási eljárás minél gördülékenyebben megvalósuljon. Ezen egyszerűsített eljárás alkalmazására csak azért kerülhet sor, mivel nem jár az uniós hatáskörök bővülésével.

Tisztelt Elnök Úr! Az előterjesztő részéről elhangzott, hogy a szerződésmódosítás az euróövezeti tagállamokat érinti közvetlenül, ugyanakkor minden EU-s tagállamban le kell folytatni a ratifikációs eljárást. A határozat alapján létrehozandó európai stabilitási mechanizmus a jelenleg fennálló európai stabilitási eszköz és az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus helyébe fog lépni. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a válságkezelés, amiről szólt államtitkár úr is, az euróövezet tagjaitól a fentieken túl számos intézkedés megtételét tette szükségessé az elmúlt hetekben, hónapokban, amelyek mind kormányközi alapon születtek.

Ennek keretében az euróövezet – és különösen, jól tudjuk, Görögország helyzete – azt tette indokolttá, hogy már e szerződésmódosítás hatálybalépését megelőzően létrejöjjön a 17 euróövezeti tagállam között az európai stabilitási mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés, amely aláírását követően az állandó válságkezelés mintegy legújabb eszközeként fog szolgálni, várhatóan 2012 júliusától.

Szintén a válságkezelés kormányközi eszközeinek körében megemlítendő a Gazdasági és Monetáris Unióban megvalósuló stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés is, amely az Európai Tanács soron következő ülésén, március 1-2-án szerepel, amelynek az aláírására az Országgyűlés nagy többsége egy hete adott felhatalmazást a miniszterelnök úrnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat célja tehát, hogy a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény alapján az Országgyűlés felhatalmazást adjon a kormánynak az európai tanácsi határozatok kötelező hatályának elismerésére. Végül kiemelem, tisztelt elnök úr, hogy miután a törvényjavaslat az alapszerződés módosítását eredményezi, hasonlóan Horvátország csatlakozási szerződéséhez, annak támogatásához az alaptörvény E. cikke alapján minősített kétharmados többségre van szükség.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai ülésen az európai ügyek bizottsága a törvényjavaslatot 14 igen szavazattal, 3 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett támogatta, általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Videó »

Forrás »

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) felszólalás

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ebben a kései órában tisztelettel végigvártam azt a másfél órát, hogy az eredeti, tegnap, tegnapelőtt összeszedett gondolataimat a konkrét két országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban el tudjam mondani.

Talán ez a ma esti vita hasonlít ahhoz, amit az európai uniós elnökségünk első hónapjában az Európai Parlamentben a magyar európai uniós elnökség prioritásáról kezdett vitát, maga ez volt a napirend. Körülbelül 10-15 percben került szó a konkrét napirendről, az elkövetkezendő másfél-két óra pedig sok mindenről szólt, csak a témáról nem.

Ezért szeretném elmondani röviden összefoglalva, hogy hogyan látom én a két országgyűlési határozati javaslatot, mit látok a javaslat háta mögött, mi motiválta ezt a javaslatot, és miért szeretném, ha az Országgyűlés támogatná. Nos, tisztelt képviselőtársaim, különösen az elmúlt hónapok során kevés olyan ülésnapja volt a Magyar Országgyűlésnek, ahol valamelyik ellenzéki képviselőtársam ne dörgölte volna a kormánypárti padsorokban ülők orra alá, hogy már megint milyen kritika látott napvilágot akár a magyar kormányról, a Magyar Országgyűlésről a nemzetközi sajtóban.

Valóban, az elmúlt egy-másfél évben az újságolvasó polgár is kapkodta a fejét, amikor mindez a napisajtóban is napvilágot látott. Azt hiszem, mindnyájunk számára tény, hogy a nemzetközi sajtóban a magyar európai uniós elnökség kezdete óta egyfajta – és nyugodtan ki merem jelenteni ezt a szót – hisztériakeltés folyik Magyarország ellen. Tudniillik magukat a kiegyensúlyozott tájékoztatás eszközeként aposztrofáló orgánumok illetik sokszor valótlan kritikával a magyar törvényhozást és a kormányt, sokszor – meg kell mondani – el tudom képzelni, hogy tájékozatlanságból, más szóval viszont bennem ott bujkál a kisördög, hogy azt feltételezzem, hogy valóban sajátos szándékoktól vezérelve. Szomorúan kell azt is megállapítanom – különösen az elmúlt egy év hazai és külföldi sajtóját áttekintve -, hogy a hazai baloldal bizonyos képviselői, újságírók és politikusok – tisztelet a kivételnek – sajátos módon ehhez hozzájárultak.

Így történhetett meg, hogy valóban neves lapok internetes blogjain megjelenő magánvéleményeket a hazai sajtó bizony sokszor vezércikké minősítette, vagy az, hogy például a múlt héten a képviselők indítványára elfogadták a Magyarországot elítélő határozatot az Európai Parlamentben. Nos, azt tartom szomorúnak, hogy a hazai és a nemzetközi közvélemény egy szegmense – azon lehet vitatkozni, hogy ez többség vagy kisebbség -, jól körülhatárolható szegmense igyekszik a saját véleményét sokszor egyedüli, legitim véleményként tárgyalni. Igyekszik azt a látszatot kelteni, ami itt, ebben a vitában is elhangzott, hogy Magyarországnak és kormányának nincsenek szövetségesei az Európai Unióban, hogy Magyarország külpolitikailag elszigetelődött.

Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan ennek a téves képnek egyfajta ellensúlyozása miatt számunkra fontos az a politikai és civil összefogás, amely az elmúlt hónapokban kibontakozott Lengyelországban és Litvániában. Nem lehet letagadni, hogy előbb Lengyelországban tüntettek közösen politikusok és civil szervezetek Magyarországért, hangsúlyozva – idézem a híradásokból -, hogy Magyarországnak elvitathatatlan joga saját fejlődési útjának megválasztása. És Litvániában is volt hasonló tüntetés, de hagyjuk ezeket.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az előttünk lévő két határozati javaslat a fentebb említett két ország kiállását köszöni meg, de az ő kiállásuk következtében nyilván mások is megszólaltak, és képviselőtársaimnak mondom: lehet ezt a határozati javaslatot nem támogatni, lehet támogatni, mindenkinek a szíve joga.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen a magyar kormány nem hibátlan, mint ahogy mi, a törvényalkotók sem vagyunk hibátlanok. A magyar törvényeket nemcsak lehet, hanem kell is kritizálni, amennyiben a kritika tényszerű és hozzáteszem, talán építő jellegű. De természetes, hogy a magyar kormány meg akar és meg is fog egyezni az Európai Bizottsággal a nemrégiben kifogásolt törvények ügyében, úgy, ahogy a külügyi államtitkár úr elmondta a hozzászólásában.

Úgy hiszem, a továbbiakban sem fogjuk elviselni az igaztalan vádaskodást és sokszor rágalmat, ráadásul ebben a küzdelemben nem vagyunk egyedül, úgy hiszem, ezt üzenik a lengyel és litván tüntetők táblái; ahogy ők fogalmazták: el a kezekkel Magyarországtól!

Tisztelt Képviselőtársaim! Roppant egyszerű dolgunk van. Végigolvasva ezt a két önálló bizottsági indítványt, amit a külügyi bizottság terjesztett be: lehet megszavazni, vagy lehet nem megszavazni.

(21.30)

Egy biztos, hogy a határozati javaslat arról szól, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a megfelelő csatornákon nyilvánítsa ki köszönetét a Lengyel Köztársaság kormánya felé Magyarország melletti szolidaritásvállalás kinyilvánításáért. Úgy hiszem, hogy ez nem bűn, ez egy magától értetődő természetes reakciója a Magyar Országgyűlésnek. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a két javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Videó »

Forrás »

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) felszólalás

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Nagykövet Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség támogatja az előttünk lévő országgyűlési határozati javaslatot, ami véleményünk szerint méltó megemlékezése annak a baráti együttműködésről és az európai partnerségről szóló szerződésnek, amit éppen 20 esztendővel ezelőtt írt alá Antall József magyar miniszterelnök és Helmut Kohl német kancellár. Talán vannak közöttünk olyan képviselők, akik emlékeznek rá, hogy az európai uniós csatlakozásunk folyamatában, a kezdetekben ez a szerződés 20 évvel ezelőtt számunkra milyen fontos reményt és segítséget jelentett, hogy az európai integráció rögös útján Magyarország elindulhasson.

Tisztelt Elnök Úr! Ezzel kapcsolatban a mostani országgyűlési javaslatnak pusztán egy rövid passzusára szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét. Az 1992-ben aláírt szerződés egyik alapvető célkitűzése az volt, hogy Németország mint az akkori Európai Közösségek egyik alapító országa, segítségére lesz Magyarországnak, hogy minél hamarabb csatlakozhasson az európai népek nagy családjához. Ez akkor nagy bátorítást adott számunkra. Mint az európai ügyek bizottságának akkori első elnöke és azóta is tagja, az 1992 óta eltelt mintegy 20 év során személyesen is tapasztalhattam ezt a támogatást. Ma már kevesen vagyunk itt a parlamentben, akik emlékezünk rá, milyen parázs viták között, de mégis szilárd elhatározással döntöttük el, hogy csatlakozni szeretnénk az Európai Közösségekhez. De valljuk be őszintén, hogy 1992-ben bizony még nem tudtuk pontosan, hogy mit is kell teljesíteni, kik lesznek a szövetségeseink, kik fognak bennünket segíteni.

Ma már, 20 év távlatában, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy Németország az elmúlt két évtized során, különösen a ’92 és 2004 közötti időszakban nemcsak kormányzati szinten vagy a gazdaság területén, hanem a parlamenti kapcsolatok dimenziójában is sokat tett hazánk európai integrációjáért. Húsz év alatt több tucat parlamenti delegáció fordult meg Bonnban, majd Berlinben, és a Bundestag képviselői számtalan alkalommal nyújthattak kézzelfogható segítséget a magyar jog- és intézményrendszer átalakításában, illetve az európai jog hazai átültetésében.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nagykövet Úr! Magyarország mindig hálás lesz azért a segítségért, amelyet a német képviselők nyújtottak nekünk tapasztalataik, meglátásaik átadásával; és nemcsak a Bundestagban, hanem az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében, különösen pedig az Európai Parlamentben. Engedjék meg, hogy két nevet különösen is megemlítsek: Egon Klepsch, aki a ’90-es évek közepén volt elnöke, és Hans-Gert Pöttering, aki a 2000-es évek közepén volt elnöke az Európai Parlamentnek.

Végül engedjék meg, hogy még egy nevet megemlítsek, egy bajor európai parlamenti képviselő nevét, Habsburg Ottó nevét, aki haláláig segítette Magyarország ügyét Európa-szerte. Neve minden magyar számára megtestesítette nemcsak a jól ismert osztrák-magyar, hanem a magyar és a német nép közötti sok évszázados közös múlton alapuló különleges kapcsolatot, hiszen sokan elfelejtették, hogy Habsburg elnök úr bajor európai parlamenti képviselő volt. Most, amikor 20 évvel a ’92-es baráti szerződés aláírása után megújítjuk kapcsolatainkat Németországgal, emlékezzünk egy pillanat erejéig az előbb említett Habsburg Ottóra is, aki élete alkonyán is úgy nyilatkozott: “mint bajor európai parlamenti képviselőnek, nekem sosem volt probléma magyarságomat megtartani”.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nagykövet Úr! Ezek alapján kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák az előttünk lévő határozati javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Videó »

Forrás »

5834/4 A gazdasági és monetáris unióban megvalósuló stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés Magyarország általi aláírásának támogatásáról

Irományszöveg

Jávor Benedek (LMP) Scheiring Gábor (LMP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Rogán Antal (Fidesz) Volner János (Jobbik) Szijjártó Péter (Fidesz) Dr. Nyikos László (Jobbik)


Forrás »

5834/3 A gazdasági és monetáris unióban megvalósuló stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés Magyarország általi aláírásának támogatásáról

Irományszöveg

Balczó Zoltán (Jobbik) Bana Tibor (Jobbik) Rozgonyi Ernő (Jobbik) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Szijjártó Péter (Fidesz) Dr. Nyikos László (Jobbik)


Forrás »

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) felszólalás

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a sok kétperces pengeváltás után most röviden elmondjam összefüggő gondolataimat az előttünk fekvő, fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényjavaslatról.

Úgy hiszem, hogy a patkó minden oldalán elhangzott az az állítás, hogy több szempontból is egy fontos törvényjavaslat fekszik előttünk. Igen, egyrészt sajnos köztudomású az a tény valamennyiünk számára, hogy a dohányzás ártalmas az emberi szervezetre. És ha már a felnőttek módszeresen tönkreteszik az egészségüket, még ezért havi meg éves kemény adót is fizetnek, hogy cigarettát vásároljanak, legalább ha már saját egészségüket nem, de gyermekeik és unokáik egészségét próbálják megóvni, hogy legalább ők kapjanak esélyt arra, hogy nem szoknak rá erre a káros szenvedélyre. Úgy hiszem, hogy minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy olyan mederbe tudjuk terelni egyrészt a törvényeket, másrészt a szokásokat, hogy valóban efelé haladjunk. Másrészt a javaslat, úgy vélem, egy új koncepciót jelent Magyarországon a dohánytermékek értékesítésének a piacán, amely szándéka szerint munkahelyek teremtését is célozza.

Ékes képviselőtársam megemlítette és én is hadd említsem meg, hogy fontos ez a törvény abból a szempontból is, hogy bizony az elmúlt húsz esztendőben, talán sokan vannak, akik itt ültek az első Országgyűlésben is, nos, azóta a nemdohányzók védelmében nagyon sokszor nekirugaszkodtunk, hogy valamifajta megoldást hozzunk, és valahogy mindig elakadt a jó szándék. Vajúdnak a hegyek, és egér születik – sőt, semmi nem született. Most végre közel állunk a megoldáshoz, hogy valamifajta megoldást hozzunk, hogy valóban egy olyan törvény szülessen, amely megfelelő korlátok közé szorítja a káros szenvedélyt, a dohányzást.

Nézzük először is röviden a törvénynek az alapvető célját, nevezetesen a fiatalkorúak védelmét! Ez a gondolat nemcsak a törvény első részét, hanem a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló részt is ez hatja át. A törvényjavaslat napvilágra kerülését követően a sajtóban megjelent visszhangokból is egyértelmű volt, hogy az vitán felül álló, hogy sajnos a fiatalkori dohányzás valóban súlyos probléma, különösen a 18 év alattiak körében.

Azt is tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy bár vannak ma is hatályos tiltó rendelkezések, azok véleményem szerint nem elég hatékonyak. Elég, ha itt utalok arra, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság idei ellenőrzései, vagyis a próbavásárlások alapján a következő megállapítás született: a fiatalkorúak 70 százaléka akadálytalanul hozzájutott a dohánytermékekhez, annak ellenére, hogy még nem töltötte be a 18. évét. Képviselőtársaim! Ez egy megdöbbentő adat: 70 százalék.

Gondolom, egyet fognak velem érteni abban is, hogy szinte bármelyikünk szomorú tényekkel szembesülhet, ha érdeklődik a saját környezetében élő tizenévesektől afelől, hogy az iskoláskorúak körében mennyire elterjedt ma a dohányzás. Mindenki a gyermekét, az unokát attól félti, hogy nehogy droghoz jusson. Könyörgök, ma már nem is sikk, ha kijön az általános iskolából a gyerek, és előveszi a cigarettát! Régen ez tiltásnak számított, ma már szemet hunyunk felette. Igen, nem szabad szemet hunyni felette, tisztelt képviselőtársaim! Nem tehetjük fel a kezünket, nem tehetjük fel, még akkor sem, ha tudjuk, hogy teljes mértékben nyilvánvalóan nem lehet megszüntetni ezt a problémát. Talán együtt kell élni vele, de legalább próbáljuk meg! Mindent el kell követni annak érdekében, hogy elmondhassuk, hogy megpróbáltuk megnehezíteni a fiatalkorúak dohánytermékhez való hozzájutását. Ez egy kegyetlen játék. Ha már tiltással nem tudjuk, legalább próbáljuk meg fizikailag megnehezíteni annak a gyermeknek, hogy hozzájusson a cigarettához!

Úgy vélem, hogy a törvényjavaslat előterjesztői világosan gondolták, hogy az előttünk fekvő javaslat fizikailag is megnehezíti a dohánytermékekhez való hozzájutást, és ezáltal mindenképpen valamifajta hatékonyabb eszközt jelent a mainál. Másrészt véleményem szerint, ha a koncessziós rendszer megvalósul, a koncesszió jogosultjai anyagilag is érdekeltek lesznek abban, hogy az üzletet, a koncessziót hosszabb távon is meg tudják tartani, és ne kockáztassák azzal, hogy a dohánytermékeket a fiatalkorúaknak kiszolgálják.

Természetesen hallottuk itt a vitában is azokat az ellenérveket, hogy a dohánybolt semmilyen visszatartó erővel nem bír majd, semmilyen valódi eszközt nem jelent. Nos, szeretnék utalni arra, hogy a javaslat igenis súlyos szankciókkal bünteti, és a jogosultság elvesztésével is fenyegeti a törvényt megszegő dohányboltost.

Hadd említsek egy nagyon gyakori példát! Tudjuk például, hogy a nagyvárosi élelmiszerboltokban a pénztáraknál a pénztárosnő feje felett egyszerűen ott van a dohány, nem ér rá ellenőrizni, hogy az előtte megjelenő személy valóban elmúlt-e 18 esztendős vagy nem, mert a sorban még tizenhatan vagy harmincan állnak hátul, és már türelmetlenek, hogy túljussanak a kasszán. A dohányboltosnak viszont egyrészt erre joga lesz, sőt kötelezettsége, másrészt pedig módja is. Az egzisztenciális vagy anyagi fenyegetettség véleményem szerint mindenképpen azt fogja eredményezni, hogy sokkal jobban fogják ellenőrizni a kisboltokban, a trafikokban, hogy kinek ad el dohányterméket vagy nem. Elég egyszer hibázni, és akkor megszűnik a biznisz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük a törvényjavaslat másik aspektusát, a munkahelyek teremtésének a kérdését. A törvényjavaslat abból indul ki, hogy a kiskereskedelem egy speciális területét különválasztja a kiskereskedelem más részeitől anélkül, hogy az először is munkahelyek elvesztésével járna.

(17.10)

Ugye itt is a vitában hallottuk az ellenérveket is, hogy nem készültek háttérszámítások, továbbá egyes piaci szereplők, például a vendéglátósok munkahelyek elvesztését vizionálják.

Nos, engedjék meg, hogy néhány számadatot mondjak önöknek. Tudjuk, hogy az élelmiszerboltokban zajlik Magyarországon a dohánytermékek értékesítésének legalább 65 százaléka, és ehhez jönnek még a benzinkutak, a szállodai, éttermi egységek s a többi, s a többi. Tehát összesen ezek fedik le az értékesítési csatornáknak majdnem 90 százalékát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd tegyem fel önöknek a kérdést: komolyan gondolják, hogy bármi élelmiszerüzletben vagy benzinkúton az eladókat önmagában azért fogják elbocsátani, mert egy terméket, mondjuk, a cigarettát leveszik a polcról? Ráadásul pont azt a terméket, amelyen a sajtóban megjelent álláspontok szerint is minimális az árrés? Nincs visszatartó erő! Kérem önöket, hogy a kisebb falusi boltokkal kapcsolatban olvassák el a törvényt. A kétezer fő alatti településeken éppen ezek a kis boltok lehetnek az új koncepció nyertesei, mert ott nem szükséges külön dohányboltot nyitni, lehet úgynevezett elkülönített helyen árulni. Azon lehet vitatkozni, hogy most annak négy fala van vagy öt fala van.

A lényeg azonban itt is megmarad, hogy a fiatalkorú ne láthassa, ne érhesse el a terméket. Majdnem azt mondom, hogy az ember bemegy a benzinkútra és látja a sajtótermékeket, a csak 18 év feletti sajtótermékek legfelül vannak, és le vannak takarva, hogy ne juthasson a fiatalkorú ezekhez a termékekhez. A törvényjavaslat deklarált célja ugyanakkor, hogy a családi vállalkozásokat előnyben részesítse, csakúgy, mint azokat, akik a munka világába kívánnak visszatérni. Itt, a vitában is sokan említették azt az érvet, hogy a trafik üzemeltetésére ezen amúgy is nehéz sorsú embereknek nem lesz pénzük. Honnan lesz tőkéjük? Lehet, hogy lesz ilyen. De ha valaki igazán tenni akar valamit azért, hogy munkához jusson és vállalkozni akarjon, akkor e törvény alapján is fog tudni tenni, úgy vélem.

Olvassák el, képviselőtársaim, nemcsak az jut szándékunk szerint előnyhöz, aki nehezebb sorsú vagy éppen a gyermekgondozási szabadságról visszatérő személyként jelentkezik a koncesszióra, hanem az is, aki ilyen személyeket alkalmaz. Tehát a legóvatosabb előzetes becslés szerint is igaz, hogy legalább közvetett módon mindenképpen munkahelyeket teremthet az új javaslat, hiszen ezek az emberek éppen a dohánybolt által juthatnak munkalehetőséghez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy hiszem, érdemes felsorakozni a törvényjavaslat deklarált célja mögé. Kérem a képviselőtársaimat, hogy amíg még lehetséges, módosító indítványokkal próbálják jobbá tenni ezt a törvényt. Természetesen az eszközökön lehet vitatkozni, de az is biztos, hogy a jelenlegi eszközrendszer alkalmatlan immáron a rendszerváltoztatás óta eltelt 21-22 esztendőben a gyermekeink jövőjét is fenyegető problémával szemben. Mi úgy látjuk, a javaslat nem munkahelyek elvesztéséhez, sokkal inkább azok megteremtéséhez vezet, és mindenképpen hatékonyabb megoldásnak tűnik annál, mintsem hogy tétlenül szemléljük azt, hogy tizenévesek lényegében akadálytalanul dohányozzanak Magyarországon. Őrizzük meg, ha a magunk egészségét már nem akarjuk, akkor legalább gyermekeink, unokáink egészségét!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Videó »

Forrás »

T/5281 A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről

Irományszöveg

Lázár János (Fidesz) Dr. Kovács József (Fidesz) Dr. Heintz Tamás (Fidesz) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Koszorús László (Fidesz) Czunyiné Dr. Bertalan Judit (Fidesz) Rogán Antal (Fidesz) Dr. Kupcsok Lajos (Fidesz) Dr. Mengyi Roland (Fidesz) Wintermantel Zsolt (Fidesz)


Forrás »

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) kétperces felszólalás

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A villamos energia felhasználásának az egyik sajátos és nagyon kedves módjáról szeretnék két percben szólni. Szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy ezekben a percekben állították fel az ország karácsonyfáját a Parlament előtt. (Dr. Józsa István tapsol.) Örömmel tudok beszámolni, hogy ez a több mint tizennyolc méter magas karácsonyfa, amire majd villanyégő is kerül, nyilván energiatakarékos, a zempléni hegységből, szűkebb pátriámból, választókerületemből származik, Erdőhorváti község határából. (Szórványos taps a Fidesz soraiban. – Közbeszólás az MSZP soraiból: Melyik ajánlásponthoz tartozik? – Dr. Józsa István: Ügyrendben kellett volna szólni, képviselő úr!)

Örömmel tudok arról is beszámolni, hogy Takács Gábor polgármester úr elkísérte ezt a fenyőfát, ugyanúgy, mint az elmúlt esztendőben, és az erdőhorváti fiatalok is itt voltak, és felajánlották a képviselők számára ezt a nagyon szép karácsonyfát.

Kérem képviselőtársaimat, ha majd kimennek a Parlament elé, beszállnak késő éjszaka az autóba, akkor ne csak az jusson eszükbe, hogy valóban energiatakarékos égőket kell felszerelni manapság a karácsonyfákra, hanem jusson eszükbe Zemplén erdeje is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Videó »

Forrás »

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) felszólalás

Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Historia est magistra vitae, a történelem az élet tanítómestere – mindannyian jól ismerjük ezt a régi római bölcsességet. Úgy tűnik számomra, hogy a rendszerváltoztatás óta eltelt két évtizedet tekintve mi, magyarok elég rossz tanulók vagyunk, ugyanis vagy nem tudtunk, vagy talán nem mertünk igazán szembenézni a rendszerváltoztatást megelőző szocialista-kommunista múlttal, hogy abból megfelelő tanulságot levonva egyrészt saját magunk számára, másrészt gyermekeink számára, tiszta lappal indulhassunk a XXI. század felé. És felmerül a kérdés: ez valami sajátosan magyar vagy netán egyfajta közép-európai betegség? Vajon csak mi vagyunk, magyarok ilyen rossz tanulói a történelemnek, vagy netán mások is bukdácsolnak körülöttünk? Magunkra nézve tény és való, hogy a közép-európai volt szocialista országok között csak Magyarország nem volt arra képes az elmúlt húsz esztendő alatt, hogy megalkossa az új alkotmányát. Csak toldoztuk-foltoztuk el egészen 2011-ig.

Az előttünk lévő törvényjavaslat nagyon helyesen állapítja meg, hogy az új alkotmány, Magyarország új alaptörvénye a XX. század erkölcsi megrendüléséhez vezető évtizedei után egy új fejezetet nyitott a történelmünkben. És azt is helyesen állapítja meg, hogy “a békés átmenet ideiglenes alkotmánya sok tekintetben nem adott módot a kommunista diktatúrával kapcsolatos történelmi igazságtételt erkölcsi és jogi értelemben egyaránt szolgáló jogi keretek kialakítására”. Igen, ez elmaradt. Elmaradt a rendezetlenül maradt kérdésekkel együtt, hangsúlyozom, olyan jogállami rendezése, amelyek nem a bosszúállás, nem a boszorkányüldözés, hanem a múlt valósághű feltárása és a társadalom igazságérzetének a biztosítása. És nemcsak a magunk, hanem gyermekeink és unokáink tisztánlátása miatt is, akik manapság már bizony a történelemkönyvből ismerik csak – akár széljegyzetként vagy megjegyzésként -, hogy a kommunizmusnak és a szocializmusnak milyen bűnei voltak. Hogy miért kell ezt megtennünk? Nem régen Németországban voltam egy konferencián, ahol számomra az egyik előadó egy meglepő német közvélemény-kutatás eredményét közölte: a ma élő, tehát a berlini fal leomlása után, fiatal generáció, 17-18 évesek közel 85 százaléka nem tudta azt, hogy volt berlini fal. Igen tisztelt Elnök Úr! Ez az anamnézia a fiataloknál sajnos nálunk is jellemző, ezért történelmi kötelességünk, hogy ezt a múltat feltárjuk, és mindenki előtt tudjuk prezentálni, hogy mi történt részben velünk, apáinkkal és nagyapáinkkal. Mert a történelmi süllyesztőben az emlékezet hamar eltűnik, és gyermekeink már nem tudnak semmit erről.

Tisztelt Képviselő Úr! Ebben a tekintetben is az utolsók között kullogunk az Európai Unió újonnan belépő tagállamai között. Igen, szinte a huszonnegyedik órában nyúlunk a probléma rendezéséhez. Pedig az elmúlt szocialista-kommunista rendszer bűneiért történő felelősségre vonás nem példa nélküli Európában, az elmúlt húsz évben egyfajta európai trendet figyelhetünk meg, hiszen a volt szocialista országokban a kilencvenes évek eleje óta törekszenek a jogállamiság eszközeivel történő elszámoltatásra, és általában véve megállapíthatjuk, hogy ezeknél az igazságtételeknél a hangsúly a jogállami eszközökön van, ami nem teszi könnyűvé a múlt lezárását, hiszen – valljuk be őszintén – sok esetben az elévülés miatt a korábbi cselekedetek már nem kérhetők számon.

Mint bizonyára képviselőtársaim emlékeznek – talán vannak közöttünk olyanok, akik az első ciklusban itt ültek a parlamentben -, az Országgyűlés asztalán már akkor szerepelt egy ilyen javaslat, de ahogy elhangzott az előttem szólóknál is, konszenzus hiányában nem sikerült a múlttal való szembenézés jogi kereteit megteremteni. És ez a probléma. Szeretném emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat, hogy az első ciklusban nagy vitát kiváltott Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvényjavaslat feküdt a Ház asztalán. Világos, hogy egy nagyon fontos kérdésről van szó a visszaható szabály tilalma, illetve az elévülés miatt.

(23.40)

Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy az objektív akadályok miatt minél előbbre megyünk az időben, annál nehezebb lesz az igazságtétel. Ahogy a szereplők távoznak, úgy egyre nehezebb lesz a valós események feltárása és a bűnösök felelősségre vonása. Tehát éppen a 24. órában vagyunk, hogy ez a törvénytervezet a tisztelt Ház asztalára kerül, a mi tisztánlátásunk és a gyermekeink tisztánlátása érdekében is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy említettem, a szocialista rendszer bűneiért való felelősségre vonás nem példa nélküli Európában. Ezért is érdemes egy kicsit körülnézni az immáron európai uniós tagállamok között, ahol szinte mindegyik igyekezett hol több, hol kevesebb sikerrel, ismétlem: a jogállam keretei között, szembenézni kommunista-szocialista múltjával, azaz tanulni és okulni közelmúltbeli történelmükből. Nem árt röviden felidézni ezeket. Úgy hiszem, hogy a törvény alkotói ezt kellően körüljárták, de jól bizonyítja, hogy nem a magyar parlament az egyetlen, amelyik ezzel a nehézséggel birkózik, hanem ezt hála istennek már megtették a körülöttünk lévő, most már európai uniós tagországok, amelyek volt szocialista országok voltak.

Számunkra is példa Németország esete, ahol a Stasi ügynökei már a berlini fal lerombolásakor, ’89-ben elkezdték megsemmisíteni a levéltárakban felhalmozott dokumentumokat. A keletnémet polgárok, és közöttük is elsősorban a rendszer ellenzékének számítók, elfoglalták a politikai rendőrség központját, még időben, és így biztosították azt, hogy ne vesszenek el az anyagok.

’90 márciusában aztán felállítottak egy, a belbiztonsági minisztérium feloszlatásának ellenőrzésével megbízott bizottságot. Ennek Joachim Gauck evangélikus lelkipásztor lett az elnöke. Megjegyzem, hogy ezzel Közép-Európában elsőként jött létre egy olyan intézet, amelynek feladata a történelmi emlékezet ápolása lett, és amely befogadott minden, ’92-től kutatható iratot.

Ezzel egyidejűleg a Bundestag még 1990 augusztusában elfogadott egy átvilágítási törvényt, amely előírta valamennyi, a jövőben kinevezendő magas rangú hivatalnok múltjának szisztematikus ellenőrzését. Németországban meg kellett szabadulni a volt kommunistáktól, hogy helyreálljon az igazság és a morális rend a közéletben, hogy megerősödhessen a demokrácia – hangzott el nemrégen egy német konferencián Berlinben. Számunkra rendkívül tanulságos ez a mondat.

Az újraegyesítés lendületében Németország gyorsan akart előbbre jutni, és a dekommunizáció felgyorsítására olyan eszközöket vett igénybe, amelyek egyetlen másik országnak sem álltak rendelkezésére a berlini faltól keletre. Megjegyzem, a Gauck Intézet évi 100 millió eurós költségvetéssel gazdálkodhat.

A Stasi néhány vezető munkatársát ebben az időben, tehát ’90-től elítélte a bíróság, de ahogy a feljegyzések mutatják, sokan megtértek az új rendszerhez. A magas rangú hivatalnokok múltjának ellenőrzésére vonatkozó törvény hatályát eredetileg 2006 végéig tolták ki, attól tartván, hogy a Stasi vezetőinek rehabilitálásához vezetne, így meghosszabbították. Megjegyzem, tessenek megkapaszkodni: Németországban 2 millió ember volt érintett.

Az átvilágításnak a némethez hasonló prompt formáját választották a csehszlovákok is. Egyébként ők voltak az elsők, akik ezt a fogalmat, hogy tudniillik lusztráció, először használták az 1991-ben elfogadott törvény elnevezésére. Ez a törvény kitiltotta a kommunista párt volt vezetőit és a politikai rendőrség ügynökeit az állami vállalatok adminisztratív, politikai és gazdasági funkcióiból.

Mindazonáltal, ellentétben Németországgal, a politikai rendőrség fennmaradt anyagaihoz a hozzáférés, talán szándékosan vagy hanyagságból, gyakran korlátozott maradt. Ugyanakkor szabaddá tették a hozzáférést a levéltárakban lévő iratokhoz. Megjegyzem, hogy 2007 júniusában a Cseh Köztársaság egy új történelmi emlékpont, a 2008-ban megnyíló totalitarizmus tanulmányozásának intézete felállításáról döntött. Megjegyzem, hogy a szocialista rendszer funkcionáriusainak nyugdíjelvonásával kapcsolatban a cseh parlament, 20 évvel a rendszerváltás után, megszavazott egy speciális extraadót, amely a korábbi pártfunkcionáriusokat sújtja. Ez is tanulságos számunkra.

És itt van Lengyelország. 1989 áprilisában a demokratikus ellenzék, élén a Szolidaritással, és a kommunista rendszer közötti kerekasztal-tárgyalások nyomán született megállapodások meghirdették a nemzeti megbékélés politikáját. A cél a negyvenöt évig tartó, totalitarizmusban meggyengült társadalom megvédése volt.

Aztán 1989 szeptemberében a szabad Lengyelország első miniszterelnöke, Tadeusz Mazowiecki a parlament előtt mondott beszédében arra szólította fel az országot, hogy nyisson új fejezetet a történelemben, és forduljon a jövő felé, mert soha nem fog kilábalni Lengyelország abból, amiben benne volt az elmúlt 40 év kommunizmusa alatt. A kompromisszumos ajánlat mögött azonban nem túl sokáig tartott a konszenzus, és a korábbi demokratikus tábor két félre szakadt. A kommunista korszak iratokkal zsúfolt levéltárai ettől kezdve a politikai játszmák eszközévé váltak. Ugye, milyen ismerős áthallás ez?

Aztán 1997-ben fogadta el a szejm a törvényt: mindenki, aki jelentős közfunkciót (kormánytag, parlamenti képviselő, bíró) tölt be, vagy ilyenre pályázik, előzőleg köteles tájékoztatni a közvéleményt arról, ha esetleg együttműködött a diktatúra politikai rendőrségével. Ugyanebben az évben több, a törvényhozói választásokon induló képviselőjelölt nyilvánosan beismerte, hogy együttműködött a korábbi államhatalommal. Ennek ellenére kettőt közülük megválasztottak. Ugye, itt is mennyi az áthallás?

Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy hiszem, hogy Románia esete még tanulságos számunkra, ahol 1994-ben nyújtották be a lusztrációs törvényjavaslatot, amit a szenátus csak 2006-ban tudott elfogadni, de a képviselőházban elakadt, és végül 2010 májusában fogadta el a parlament. Bár a parlamenti többség megszavazta, de a szociáldemokrata párt nem támogatta a lusztrációs törvényt, sőt a párt az alkotmánybírósághoz fordult miatta. 2010. június elején alkotmányellenesnek találta a törvényt az alkotmánybíróság.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem sorolom tovább a példákat. Látszik az, hogy minden volt közép-európai ország megpróbált szembenézni a múltjával, azért, hogy megtisztulva építhesse fel az új demokráciát. Különösen megkívánta volna ezt az, miután mindnyájan tagjai lettünk az Európai Uniónak, hogy ne fordulhattak volna elő olyan visszás események és jelzések, hogy például a NATO-ba a volt szovjet titkosszolgálatokkal együttműködő embereket válasszanak akár Magyarországról vagy Lengyelországból, vagy éppen Litvániából.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy a gazdasági stabilitás, a gazdasági célok és a társadalom általános állapota között van némi összefüggés. És talán nem véletlen ezeket a példákat nézve, hogy Németország keleti tartományaiban, Lengyelországban vagy Csehországban, ahol a múlttal való szembenézés, a múlt lezárása megtörtént, ott tovább tudtak lépni. Elválasztották a hamisat az igaztól, és megnevezték a felelősöket.

Ezek a társadalmak és ezek az országok mára leelőzték Magyarországot. Tehát úgy hiszem, képviselőtársaim, a feladatunk nem kevesebb, mint hogy a több mint húsz elszalasztott esztendő után a társadalom egésze számára elfogadható, civilizált és európai módon, a jogállam eszközeivel tárjuk fel a múltat, és vonjuk felelősségre a felelősségre vonandókat. Csak így kaphat elégtételt Magyarország.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Videó »

Forrás »